Pokoli, ahogy gondolkodnak

Egy rövid kis anekdota arról, hogy a diákmunka nem egyszerűen csak egy adókedvezményekkel támogatott foglalkoztatási forma, vagy a közép- és hosszútávú munkaerő-biztosítás egyik kihagyhatatlan lehetősége, hanem a diákok friss, újszerű, rutinmentes gondolkodása révén a szükségszerű paradigmaváltás megalapozója is.

A tanmese szerint az alábbi kérdést tették fel egy kémia záróvizsgán az írországi Maynooth egyetemen (másik verzió szerint az University of Washington kémiai szakának egyik ZH-ján):

„Vajon a pokol exotherm (leadja a hőt), vagy endotherm (fölveszi a hőt)?”

A legtöbben a Boyle-törvényt vették alapul (azaz egy adott mennyiségű ideális gáz térfogatának és nyomásának szorzata egy adott hőmérsékleten állandó), de az egyik diák, aki bár szintén a Boyle törvényből indult ki, a következő, a paradigmákat alaposan meghaladó gondolatmenetet írta le:

Először is meg kell állapítani, hogy a pokol tömege változik-e az idő folyamán. Ehhez a pokolba vándorló, valamint a poklot elhagyó lelkek számának ismerete kell. Úgy vélem, bizonyosra vehető, hogy aki a pokolba kerül, onnan már soha ki nem jut. Ahhoz, hogy megállapítsuk, hányan jutnak a pokolba, ahhoz a különböző vallásokat kell alapul venni. A legtöbb mai vallás szerint mindenki a pokolba jut, aki nem az adott vallás követője. Minthogy több ilyen vallás létezik, abból indulhatunk ki, hogy mindenki a pokolra jut. A világ népességének növekedése arra enged következtetni, hogy a pokolra jutók száma exponenciálisan növekszik. Ezek után a pokol térfogatát kell megvizsgálnunk. A Boyle-törvény értelmében a pokol térfogata a pokolra jutó lelkek számával arányosan kell növekedjen, hogy a hőmérséklet és a nyomás állandó maradjon. Ekkor két lehetőség van. Ha a pokol lassabban tágul, mint amilyen iramban érkeznek a lelkek, akkor a hőmérséklet és a nyomás addig emelkedik, míg a pokol szét nem robban. Ha a pokol gyorsabban tágul, mint amilyen ütemben a lelkek érkeznek, akkor a hőmérséklet és a nyomás csökken, míg a pokol be nem fagy. Melyik a helyes megoldás? Figyelembe véve évfolyamtársam, Sandra jövendölését, miszerint "hamarabb befagy a pokol, mintsem lefeküdjek veled", valamint azt a tényt, hogy tegnap mégiscsak lefeküdtünk, csak a második eshetőség jöhet számításba. Ennélfogva meggyőződésem, hogy a pokol endotherm és ráadásul már be is fagyott. Következik még, hogy ha a pokol befagyott, akkor több lelket nem fogadhat be, hiszen nincs már tüze. Ebből az is következik, hogy már csak a mennyekbe juthatunk, ami egyrészt Isten létezését bizonyítja, másrészt arra is magyarázatot ad, miért kiáltotta tegnap este Sandra annyiszor: Istenem!"

Csak ez a diák kapott kitűnőt...

Az egyetem - ahol ez a vizsga állítólag megtörtént - valamint az idézett hölgy neve verzióról verzióra változnak, valamint az is, hogy nem mindegyik változatban tudjuk meg, hogy a diák válaszát tanárai végülis hogyan értékelték. A sztori egyébként 1997 óta terjed az interneten, de maga az alaptörténet sokkal régebbi, az 1920-as években született, Paul Darwin Foote tudós tollából.