SCHRÖDER - akit sorsolással választottak ki

A 13. századtól kezdődően egyre inkább bevett szokássá vált, hogy bizonyos dolgokról egyszerűen sorsolással döntöttek, így például arról, hogy ki árulhatott a piac legforgalmasabb pontján, vagy hogy ki tölthetett be egy-egy monopóliumnak számító hivatást.

A középkori Brugge-ben például ilyen monopóliumnak számított a schröderség, a boroshordókat rakodó, pakoló, szállítmányozó kocsisok, fuvarosok tevékenysége. A schröderség egy igen jól jövedelmező mesterség volt, mert a gyakorlatban azt jelentette, hogy csak a schröderek rakodhatták ki a boroshordókat a kikötőben, és aztán csak ők szállíthatták el azokat a vevőkhöz saját jogú adót kivetve a hordókra. Nem véletlen tehát, hogy ez a hivatás nemcsak foglakozás volt, hanem élethosszig tartó kiváltságnak is számított. Ha egy schröder meghalt vagy valamiért mégis kiebrudalták a hivatalából, akkor az utódját nem munkakörielvárások vagy kompetenciák alapján, hanem sorsolással választották ki azok közül, akik egy bizonyos összeget befizettek, hogy a nevük felkerülve egy cetlire bekerüljön a sorshúzó kosárba.

Amikor 1441-ben egy Pieter den Hont nevű volt schröder állását sorsolták ki, Brugge városának előljárósága fontos döntést hozott: a fődíj, vagyis a schröderi munkakör elnyerése mellett kisebb-nagyobb pénzdíjak kisorsolásáról is döntöttek. A kiegészítő pénznyeremények aztán sok olyan polgárt is hatékonyan ösztönöztek az egyébként egyáltalán nem olcsó szelvényvásárlásra, akik egyébként nem is akartak schröderek lenni, így ennek az aprócska változtatásnak köszönhetően, sokkal több pénz került a város kasszájába, mint az korábban történt. Az innovációnak persze gyorsan híre is ment a régióban, és Brugge városának példáját a többi flamand település is követte, 1441 és 1500 között legalább 82 hasonló sorsolást tartva, és egyben feltalálva a lottósorsolás máig élő intézményét.