Van itt TÉR! - de milyen?!

Pap(p)olás és okoskodás helyett, minden különösebb komment nélkül, csak egy rövid tanmese.

"Egy amerikai közgazdasági professzor, aki soha nem buktatott meg egyetlen hallgatót sem, egyszer csak  meghúzott egy egész évfolyamot. Hogy miért? Nos, annak előzményei voltak: a professzor, megelégelve a vizsgáztatás, illetve a vizsga-értékelések szubjektivitásában rejlő hibákat és a diákok által ezzel kapcsolatban, állandósuló jelleggel megfogalmazott kritikáit, azt ajánlotta a hallgatóinak: „Ahogy eddig is volt, a legjobb jegy az 5-ös és a legrosszabb az 1-es osztályzat lesz, de mától fogva az egyénenként kapott vizsgaosztályzatokat egyszerűen összeadjuk, átlagoljuk és egy átlag osztályzatot fog kapni mindenki az értékelések végén. Jó lesz-e így? Az évfolyam minden hallgatója egyöntetűen elfogadta a professzor javaslatát. Ezek után, az első vizsgaidőszak végén, a professzor és a diákok közötti megegyezésnek megfelelően átlagolták az eredményeket és minden diák 4-es osztályzatot kapott, függetlenül attól, hogy egyébként milyen jegyet szerzett volna egyénileg. Így azok a hallgatók, akik sokat tanultak és tudtak, illetve jó teljesítményt nyújtottak – és a 4-esnél jobb jegyet érdemeltek (volna) – reklamáltak és masszívan elégedetlenek lettek. Viszont, aki kevesebbet tanult – és a 4-esnél rosszabb jegyet kapott (volna) – igencsak örült a felfelé „kerekített” osztályzatának. A második vizsgáztatás alkalmával aztán, azok a hallgatók, akik az első esetben keveset tanultak, most még kevesebbet szorgoskodtak (hiszen így is jobb osztályzatot kaphatnak, mint ami a teljesítményük alapján megérdemelnének), akik viszont először sokat tanultak, most úgy gondolták, hogy minek strapálják magukat hiába - és ők is kevesebbet tanultak. Így a második tudáspróba átlagolt eredménye már csak 2-es lett. A harmadik vizsgasorozat után aztán mindenki végképp elégedetlen volt, sőt elégtelen lett, mert senki nem tanult, mindenki megbukott, ráadásul a diákok egymásnak estek egymást okolva az eredménytelenségért..."