Hogy a nyári szabi alatt se kelljen homokba dugni a fejet
Az utolsó tanítási nap, és az évzárók, bizonyítványosztások ünnepélyes aktusai jelzik, hogy megállíthatatlanul közeleg a tény, hogy hamarosan rövidebb-hosszabb időre bezárnak az iskolák, óvodák, bölcsődék és kitör a nagy nyári szünet.
Ezzel párhuzamosan pedig a munkahelyeken is elindul – mint minden
évben, ugyebár – a nyári szabadságolási cunami. A lelkiismeretes
munkavállalónak, de még a kevésbé lelkiismeretesnek is, kimondva-kimondatlanul, akár bevallja, akár nem, komoly fejfájást okoz, sőt nem elhanyagolható
stressz-faktorként jelenik meg, hogy mi lesz a munkájával a szabadságának ideje alatt? Amíg ő nem lesz bent
a munkahelyén, hogyan fognak menni nélküle a dolgok? Mi lesz, ha nyaralás közben (urambocsá’!) esetleg nem lesz elérhető még mobilon sem?
A leisure sickness (roppant felháborító módon pont a nyaralás első napjaiban jelentkező legjellemzőbben felső-légúti, influenzaszerű megbetegedések, kimerültség/fáradtság, émelygés, migrénes fejfájás, gyomorpanaszok, kiújuló allergia, stb.) kialakulásának egyik legfőbb oka, hogy a krónikus (munkahelyi) stressz - amely alapból sem hat jól az immunrendszerre - szintje és tartalma a vakáció közeledtével, illetve alatt megváltozik, és ennek hatására tör felszínre a bennünk már jóideje lappangó kórság.
A nyaralásszervezés, a gyerekek nyári elhelyezése vagy az erre az időszakra
tervezett egyéb elfoglaltságaink (pl.: lakásfelújítás, kerti munkák, stb.) épp
elég macerás dolgok, ha csak lehet, ne tetézzük még munkahelyi gondjainkkal is, próbára téve mindezzel saját magunk és kollégáink (munkahelyi közösségünk) nyári sokktűrő képességét is, borítékolva, ráadásul, a visszatérésünk elkerülhető zökkenőkkel terhelt nehézségeit. A fejünk homokba dugása helyett, tehát, igyekezzünk legalább ezt a stressz-faktort kivédeni, pontosabban okosan kezelni, azaz preventíve megelőzni:
Okosan válasszuk ki a szabadságunk időpontját! Radikális mértékben csökkenthetjük a szabadság előtti és alatti (sőt utáni) stresszt, ha időben átgondoljuk, hogy mikor leszünk a leginkább nélkülözhetőek. Érdemes a felettesünkkel, a potenciális helyettesítő kollégáinkkal is átbeszélni egymás szabadságolási elképzeléseit. Ha egy picit jobban belegondolunk nem is olyan nagy butaság némely munkáltató azon elvárása, hogy már késő télen, kora tavasszal készítsük el a nyári, sőt az egész éves szabadságolási terveket…
Gondoljuk át alaposan a szabadságunk idejére eső feladatainkat, kötelezettségeinket és strukturáljuk át azokat! Milyen feladatok lesznek aktuálisak? Milyen áruk, megrendelések érkeznek, mely ügyfeleket, partnereket, kollegákat kellene felhívni, vagy levelet írni nekik? Milyen számlákat kell kifizetni, milyen adminisztrációs feladatok lesznek aktuálisak? Kikkel kellene személyes találkozót egyeztetni? Milyen értekezletek vannak betervezve vagy várható, hogy beesnek? Az átgondolás eredményeképp láthatjuk majd, hogy vannak feladatok, találkozók, amiket máskorra lehet időzíteni, el lehet halasztani vagy nem is olyan fontosak vagy aktuáliak, mint amilyennek elsőre tűntek…Tájékoztassuk az érintetteket! Akiket a feladataink és kötelezettségeink átstrukturálása így vagy úgy, de érint – beleértve a kollegák mellett a cégen kívüli ügyfeleket, partnereket, beszállítókat, stb. is – keressük meg, és tájékoztassuk őket, hogy szabadságon leszünk. Még az is lehet, hogy számos esetben ki fog derülni, hogy sokan velünk azonos időben lesznek távol, így velük nem lesz gondunk…
Gondoskodjunk a helyettesítésünkről! Minden cégnél van a helyettesítésre – nemcsak a szabadságolás, de hirtelen jött események (baleset, betegség stb.). esetére is – szabályozás vagy legalábbis követhető/követendő gyakorlat. A „helyettes” nem biztos, hogy beosztott vagy főnök, lehet akár szintbeli kollega is, akinek átadhatjuk a feladatainakt, vagy már eleve tisztában van a legfontosabb dolgainkkal. A lényeg, hogy legyen valaki, aki tartja helyettünk a frontot. De ne feledjük, a jó tett helyébe jót várnak, és a kölcsönösség alapján természetes, ha mi is bevállalunk helyettesítést. Megér ennyi pluszmunkát a nyugodt nyaralás…
Egyértelműsítsük a szabadságunk ideje alatti elérhetőségeink módját és idejét! Az okostelefonok, tabletek, laptopok, notebookok, internet, wifi, VPN világában már könnyen megoldható, hogy ha szükséges, elérjenek a munkahelyünkről. Mindenesetre gondoljuk át és még a szabadságunk előtt tájékoztassuk a kollegáinkat, esetleg partnereinket, hogy ha halaszthatatlan, és a helyettesítőnk erejét meghaladó, csak általunk megoldható feladat adódik, hogy és mikor tudnak elérni.
Állítsuk be az automatikus válaszüzenetet a levelezésünkben, sőt ha lehet az átirányítást is! MIndössze pár másodperces műveletről van szó. Ha ez mégse menne, sürgősen sajátítsuk el, hiszen egy jó beállítás esetén a rendszer komoly, és nem utolsó sorban, igazán megnyugtató munkakát végez helyettünk. Az automatikus üzenetben legyen benne, hogy mettől meddig vagyunk házon kívül és ki helyettesít, illetve a helyettesítőnkkel milyen formában lehet felvenni a kapcsolatot. Valamint mi a teendő, ha mindenképpen el szeretnének érni bennünket.
Figyeljünk arra, hogy rendezetten hagyjuk munkaállomásunkat, asztalunkat,
irodánkat! A fontos iratokat, dossziékat, munkaeszközöket tegyük elérhetővé,
hogyha szükséges a helyettesítő munkatársunk könnyebben átláthassa az általunk
kialakított rendszert. Arról már nem is beszélve, hogy nyaralás után is
kellemesebb, sőt a visszazökkenés hatékonyságát is jelentősen növeli, ha rendezett
körülmények közé érkezünk vissza a munkánk világába.
PIHENTETŐ NYARALÁST, STRESSZMENTES VISSZATÉRÉST!