Egyelőre nem jött be a nyugdíjas-foglalkoztatást-ösztönző húzás

A magyar társadalom (is) öregszik! Ma minden hatodik, 10 év múlva már minden negyedik, 2050 körül pedig már, minden harmadik magyar 65 évesnél idősebb lesz, vagyis egyre kevesebb ember befizetéséből kell egyre több nyugdíjat biztosítani. Miközben - ráadásul! - a bérek tartósan elszakadtak a GDP-növekedéstől, illetve a termelékenység javulásától, így nincs is fedezet a nyugdíjak bérekkel azonos mértékű növelésére, amelyek vásárlóértéke így tartósan leszakad a bérekétől (míg 2016-ban az állami nyugdíj-kiadások a GDP 9,7%-t tették ki, addig 2020-ban csak a 9%-t fogják). Ennek tükrében nem meglepő, hogy a hazai aktív korú lakosság csupán 13 %-a szeretne dolgozni a nyugdíjas évei alatt, de az érintettek 65%-ának dolgoznia kell a nyugdíjba vonulása után is. (ha el szeretne kerülni a radikális életszínvonal romlást...). Ezek ismeretében a munkáltatóknak vétek elmenni egy olyan komoly munkatapasztalattal rendelkező, és még bőven munkaképes - és így potenciális -dolgozói réteg mellett, mint a nyugdíjas generáció. 2019. január 1-tól alaposan meg is változott a nyugdíjas foglalkoztatottakra vonatkozó hazai szabályozás, amelynek legfontosabb kitétele, hogy

• azoknak a munkáltatóknak, akik nyugdíjast foglalkoztatnak (akárcsak a nyugdíjas szövetkezeteknek a tagjaik után) nem kell szociális hozzájárulási adót, valamint szakképzési hozzájárulást fizetniük, így összesen 19 százalékkal olcsóbb nyugdíjast foglalkoztatni, mint egy nem nyugdíjast. A szabályok részmunkaidős foglalkoztatás esetén is érvényesek
• a munkavállaló nyugdíjasnak pedig nem kell sem egészségbiztosítási-, sem nyugdíj-járulékot fizetnie, csak a 15%-os személyi jövedelemadót kell levonni a béréből.

A piaci várakozások (és vélhetőleg a kormányzati elképzelések) szerint ezek a változások, amelyek értelmében olcsóbb lett a nyugdíjas foglalkoztatás – ráadásul úgy, hogy a nyugdíjas munkavállalók magasabb nettó bért vihetnek haza, mint a nem-nyugdíjas kollégáik – sokat lendítettek volna a munkáltatók nyugdíjas-továbbfoglalkoztatási, illetve a nyugdíjas-alkalmazási kedvén. De úgy tűnik, hogy a nagy áttörés nem történt meg – legalábbis egyelőre. 

A hosszabb távon bővülő hazai nyugdíjas foglalkoztatás ellenére (SHARE 2017-es adatok alapján) továbbra is számottevő a lemaradásunk: Magyarországon mintegy 20 százalékponttal magasabb a nyugdíjasok aránya, mint a nyugati országokban, de a Közép-Kelet Európai régió országaihoz viszonyítva is 7 százalékpontos a lemaradásunk. A nyugdíj hazai népszerűsége nálunk rendkívül nagy.: a már idősebb, de még aktív korúak (57-64 évesek) több, mint háromnegyede a lehető leghamarabb szeretne nyugdíjassá válni. Ezzel szemben a KKE-i és a nyugati országokban csak a válaszadók mintegy fele menne a lehető leghamarabb nyugdíjba.

A biztosítási jogviszonyban lévők közül, közel 170 ezer nyugdíjas folytat valamilyen kereső tevékenységet. Ha ehhez hozzávesszük azokat, akik őstermelőként vagy vállalkozóként keresnek pénzt a nyugdíjuk mellett, nagyjából 200 ezerre tehető azok száma, akik nyugdíjasként keresőtevékenységet folytatnak. 2019. júniusában az öregségi nyugdíjasok száma meghaladta a kétmillió főt, vagyis a 65+ korosztály nagyjából 10%-a vállal valamilyen nyugdíjkiegészítő kereső foglalatosságot. A KSH első negyedévre vonatkozó adatai szerint, pedig

a 65-74 év közötti népesség körében a dolgozók száma érdemben nem változott, illetve az első negyedév átlagban az előző, háromhavi (december-februári) időszakhoz viszonyítva némileg még csökkent is!

A statisztika szerint 167 ezren dolgoztak január-március között, ami ugyan 14 ezerrel több szenior (65-74 éves korosztályú) dolgozót jelent az előző évihez képest, de ennek okát nem az év eleji jogszabály-változásokban, hanem az előző év folyamán megemelkedett létszámban lehet meglelni: a leglátványosabb növekedés még tavaly június-augusztusban történt: akkor hirtelen 5300 nyugdíjas tért vissza a munka világába egyetlen hónap alatt (hasonló mértékű növekedésre azóta sem volt példa). És bár növekszik a 65-74 éves népesség összlétszáma, azonban az újonnan ezen korcsoportba lépők láthatóan nem kívánnak tovább a munkaerő-piacon aktívan jelen lenni és az inaktívak táborát gyarapítják. A nyugdíjas inaktív népesség létszáma pedig történelmi csúcsra, 2,011 millióra ugrott, ami havi szinten 3100 fős, éves viszonylatban pedig 11,9 ezres növekedést jelent (mindeközben a korcsoport népessége 2,079 milliós). Tehát kis kockázattal kijelenthető, hogy az adminisztrációs intézkedéseken túl, ahhoz, hogy a nyugdíjas generáció valóban csodafegyverként oldja meg (de legalább érezhetően enyhítse) a per pillanat eléggé kritikus munkaerő-piaci helyzetet, több kell: a nyugdíjas munkavállalókkal kapcsolatos munkáltatói gondolkodásmódot, előítéleteket, paradigmákat is meg kell változtatni.