Otthonka – a láthatatlan munka látható munkaruhája

A láthatatlan munkát – vagy helyesebb inkább anyagilag el nem ismert házimunkát – végzőknek minden korszakban megvoltak a maga tipikus munkaruhái, amelyet azért viseltek, hogy mosás, főzés, takarítás, pelenkázás vagy gyereknevelés, betegápolás, kertészkedés közben a házimunkátvégzők megvédjék eme védőruha alatt viselt, eredendő öltözéküket. A 14. században tehát az otthoni munkavégzés védőöltözeteként jött létre, a férfiak és nők által is előszeretettel hordott kötény, amely aztán a XIX.-XX. században a praktikusság, a takarékosság, illetve az otthoni báj jegyében, de akkor már csak a dolgos-szorgos háziasszonyi erények legfőbb jelképeként, átszivárgott a polgári osztályok viseletébe. Egy 1860-as évekbeli ajánlgatás szerint:

Ezen otthonka mindenféle kelméből készülhet, és nagyon ízletes háziöltöny. Szerintünk a bársony legalkalmatosabb és egyszersmind legszebb is. A szín itt nagyon keveset határoz és azért kizárólagosan az ízléstől függ. Ezen otthonka díszítménye sujtásból áll és pedig gazdagon alkalmazva.” 

Az idehaza oly jól ismert védő-öltöztető funkciójú otthonka kialakulásához és elterjedéséhez azonban a proletárdiktatúra szellemisége mellett (amikor is kevés hely jutott a divatnak, és mindenki viseletét meghatározta az uniformizáció: a gyerekek iskolaköpenybe bújtak, a szülők pedig a munkahelyükön kék melósruhában, fehér orvosi, barnás-szürke eladói, fekete bírói köpenyben szorgoskodtak), a szocialista gazdaságpolitikai is kellett. A második világháború utáni mindenfajta erőforrás hiányából ruhafronton a könnyen, gyorsan és olcsón gyártható, mindenki számára elérhető műszálas tömegtermékek jelentették a megoldást. Ennek az egyik „legtökéletesebb” eredménye a szocreál melósruhákról és védőköpenyekről mintázott nylon házi munkaruha, az otthonka, amely a KGST országaiban hasonló formában jelenik meg a 60-as, 70-es években, nagy zsebekkel, elöl és hátul gombolós, sőt miniverzióban is.

1968-ban a Budapesti Őszi Vásár könnyűipari pavilonjában a KÖBTEX (Kőbányai Textilművek) mutatta be azt az otthonkát, amit a mai napig ismerünk és viselünk (manapság már inkább csak 70 év felett…).Az otthonkát aztán hordták városban és falun, vásárolták boltban és varrták saját kézzel, sőt a korabeli mintaháziasszonynak nemcsak egy ilyen szettje volt, hanem külön otthonkát használt a kertbe, a főzéshez, a takarításhoz, vagy a közértben, piacon, boltban történő bevásárláshoz.