UDVARI BOLOND - jolly joker munkakör

Az 'udvari – hivatásos – bolondot' egyáltalán nem nézték bolondnak a középkori udvarokban (ellentétben a ’született’ vagy ’ártatlan’ bolondokkal), sőt kifejezetten nagyra becsült pozíciónak számított az övé.

De nem is lehetett minden bolond udvari bolond, mert azon túl, hogy hivatásos szórakoztatónak számított, ezen tisztség megszerzéséhez egyéb szerteágazó kompetenciákra is szükség volt. A bohóckodás és viccmesélés mellett énekelni, zenélni, táncolni, bűvészkedni, sőt akrobata, hangutánzó és imitációs képességekkel is rendelkeznie kellett. Ráadásul az udvari bolondok többsége kifejezetten intelligens személy volt, aki képes és annyira tanult is volt, hogy átlátta az uralkodó nem csak mindennapi ügyes-bajos dolgait, de a nagypolitikai helyzetet is. Épp ezért gyakran szegődtek udvari bolondnak, és csináltak így karriert kiközösített papneveldei diákok, kicsapott egyetemisták, kolostorból kizárt szerzetesek.

Voltak azonban kellemetlen kötelességei is az udvari bolondoknak: gyakran az ő feladatuk volt a rossz hírek közlése, valamint a csatákban ä sereg előtt menetelve, gúnyolva és kifigurázva az ellent, a katonák feltüzelése, amely tevékenységeik egyike sem volt épp nyugdíjas állás…

Mindezekkel együtt azonban az uralkodók számára a csörgősipkás udvari bolondjaik jelentették az egyenességet, a képmutatás nélküli igazságot.

A bolondok jellegzetes színes, csörgősipkás öltözete valóban létezett, a rendhagyó viseletet azonban csak „munkaidőben” hordták, a hétköznapokban a többi szolgáéhoz hasonló egyszerű öltözetben jártak.

Köntörfalazás nélkül beszélhettek egy olyan környezetben, ahol mindenki más köteles volt nyájasan – linkelni. Büntetlenül űzhettek tréfát az uralkodójuk, azok hitvesei és családjaik, udvartartásaik tökéletlenségeiből, azaz mutathattak rá a fejlesztendő vagy problémás területekre. Ennek köszönhetően a bolond gyakran hasznosabbnak bizonyult a várúr számára, mint hivatásos tanácsadói. Sok uralkodó valóban legfőbb tanácsadóként tekintett a bolondjaira, „nemesi” juttatásokkal ismerve el munkájukat.

Napjainkban a régi csörgősipkás udvari bolondok emlékét – és fontosságát – a francia kártya legértékesebb lapja, a sok helyen és helyzetben komoly hozzáadott értéket képviselő Jolly Joker őrzi.

Az ’udvari bolond’ munkakörének a középkor végével áldozott le, a 17. század folyamán a bolondok lassan eltűntek az európai nemesi és királyi udvarokból. Magyarországon a Mohács csatavesztés után szűnt meg fokozatosan – a középkori királyi udvari élettel együtt – az udvari bolond pozíciója, bár egyes főúri házaknál még a 18–19. században is alkalmaztak a háziak szórakoztatására szolgáló - bohócokat (de ez már egy másik munkakör!). A pozíció a 20. században azonban a tongai királyi udvar jóvoltából újjáéledt. Az amerikai Jesse Bogdonoff az 1990-es években kapcsilt munkakörban nemcsak udvari bolondként, hanem pénzügyi tanácsadóként is szolgálta a polinéziai állam királyi kormányzatát. Igaz később perbe fogták, mert 26 millió dollárt - az ország éves költségvetésének több mint felét kitevő összeget - elsikkasztott...