A sztereotipizált (Y) generáció
2016. dec. 20. 4:57
Melyek azok a sztereotípiák, amelyek – ha ezekre alapozunk - félrevisznek (de nagyon!) az Ypszilon (és a velük gyakran, indokoltan vagy indokolatlanul, de egykalap alatt kezelt Zé) generáció foglalkoztatása kapcsán?
- nekik céges csócsóasztal, meg pihenőszoba kell;
- csak ott hajlandók dolgozni, ahol színesek a falak és labdákon lehet ücsörögni;
- igazából még gyerekek, akiknek anyuci mossa az alsóját;
- ingyen gyümölcs, meg biokaja, és hordozható csíkos-szívecskés kávé, no meg 2 liter bubimentes forrásvíz nélkül meg se mozdulnak;
- a pontatlan munkakezdés a vérükben van;
- az okos telefonjuk nélkül a WC-re sem hajlandók kimenni;
- az elvárásaik és igényeik az egekben, pedig az asztalra még semmit le nem tetek;
Na és a fentiekkel szemben, melyek azok a dolgok, amelyekkel célt lehet elérni és tehetséges, agilis, innovatív ipszilonok (és zék) alkalmazásával üzleti sikereket elérni:
- a feléjük áradó bizalommal, sőt egyfajta szülői (apai/anyai) odafigyeléssel (gondoskodással);
- számukra is jól azonosítható és könnyen azonosulható céllal és küldetéstudattal;
- rendszeres és sűrű visszajelzésesekkel, a nyújtott teljesítmény egyértelmű elismerésével;
- wifivel, laptoppal és persze mindenféle okoskütyükkel, illetve ezek használatának természetességével;
- valódi rugalmassággal: rugalmas munkaidővel, rugalmas munkavégzési hellyel, rugalmas foglalkoztatási (szerződéses) feltételekkel;
Vadul hangzik? Pedig nem az, és az Y és a Z generáció térnyerése a munka világában elkerülhetetlen és megállíthatatlan, és hadakozás helyett ezzel minden (X-ek vagy baby boomerek uralta) vállalkozásnak, szervezetnek szembe kell néznie.