Lézengők, kallódók és korai iskolaelhagyók

A Eurostat úgynevezett NEET-statisztikái vonatkoznak azokra a fiatalokra, akik (még) nem dolgoznak, de (már) az oktatásban sem vesznek részt, azaz – X-generációs vagy ha úgy tetszik „szülői” megfogalmazással élve – kallódnak. Noha a magyarországi NEET fiatalok (young people Not in Employment, Education or Training) számának tendenciáját tekintve 2000-hez képest (23,9%) 2023-ra (11,2%) komoly javulás következett be, de ez közel sem volt olyan mértékű, hogy Magyarország az EU rangsor középmezőnyéből kiemelkedjen.

Az uniós meghatározás szerint korai iskolaelhagyók, lemorzsolódók azok a 18-24 év közötti fiatalok, akik iskolai tanulmányaikat középfokú végzettség, szakképzettség nélkül fejezik be, és az adatfelvétel időpontjában sem vesznek részt semmilyen képzésben. Az európai tagállamok egyébként 2010-ben az Európa 2020 stratégiájában vállalták, hogy a 2013-2020-as uniós költségvetési ciklus alatt a lemorzsolódó fiatalok arányát 10% alá csökkentik. A felsőoktatásba felvett hazai hallgatók 30-50 százaléka nem fejezi be tanulmányait, nem szerez diplomát. A magyarországi lemorzsolódási adatot nemzetközi összehasonlításba helyezve elmondható, hogy a hazai arányszám 10 százalékkal magasabb az EU tagországok átlagos 25-30 százalékos arányszámához viszonyítva.

A statisztikai bűvészkedésen túl azonban, a fő probléma nem a helyezés, hanem az, hogy tekintve a hazánkra jellemző állandósuló munkaerő-hiányt, luxusnak mondható, hogy több százezer olyan 20-34 éves fiatalunk van, aki se nem dolgozik, se nem tanul - legalábbis a hivatalos felmérések szerint. Adja magát a kérdés, persze, hogy ezek a fiatal, potenciális munkavállalók, sőt potenciális adó- és járulékfizetők mivel töltik a napjaikat:

• Eltartotti státuszban (a mamahotel-papabankban) vannak?
• Be nem vallott (jelentett) munkát végeznek külföldön vagy idehaza?
• Esetleg máris gyermeket nevelnek? (szociológiai kutatások szerint a nők korai iskolaelhagyásának oka, akár felerészben!. a korai gyermekvállalás)
• Vagy valódi tengés-lengés-lézengéssel (kallódással) töltik a napjaikat?

Bármi legyen is a válasz, a mai munkaerő-piaci helyzetben, túl nagy könnyelműség elmenni egy ilyen nagyságrendű potenciális munkavállalói réteg mellett. Így, a megfelelő munkaerő hiányával küzdő cégeknek, vállalkozásoknak, szervezeteknek, komolyan kell tenniük azért, hogy megtalálják, megszólítsák, valamint a legális munkavégzés felé tereljék és, nem utolsó sorban, ott is tartsák a lézengő, kallódó NEET ifjúságot.

Ez gazdasági, gazdálkodási létkérdés.

De nem csak a vállalatoknak az, hanem az államnak is. Olyannyira, hogy azoknak a fiataloknak, akik befejezték már a középiskolát, egyetemet vagy főiskolát, valamint azoknak akik államvizsgáztak ugyan, de diplomát még nem szereztek, és nem sikerült bejelentett állást sem találniuk, 2019 decemberétől TB-t kell fizetniük. Mert, ha ezt nem teszik, akkor a diákigazolványuk lejáratát követő 45. naptól elveszítik az ingyenes egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó jogosultságukat. A mamahotel-papabank részéről talán még nem, de az állam oldaláról már elfogyott a türelem, és megszünteti a kallódók eltartását - legalábbis ami a térítésmentes egészségbiztosítást illeti. Vélhetőleg ez a lépés is a tipikus és legális munkaerő-piac felé tereli a "lézengő-kallódó" NEET fiatalokat, enyhítve annak gondjait...

Ha viszont a "lézengő-kallódók" már fókuszba kerültek, akkor érdemes és célszerű a korai iskolaelhagyókra is némi figyelmet szentelni (a két csoport között tudniillik szoros a kapcsolat és nagy az átfedés). Annál is inkább, mert bár a "kallódóink" számát tekintve javulgat a helyzet idehaza, a korai iskolaelhagyók esetén azonban romlás tapasztalható - az Eurostat adatai szerint. A 2016-os 12,4 % után 2017-ben már a 18-24 év közöttieknek 12,5 %-a hagyta félbe a tanulmányait és morzsolódott le az iskolarendszerből. Legutóbb 2006-ban volt ennyire rossz a helyzet, vagyis a friss statisztika 11 éves mélypontot jelez, amely adattal szintén az uniós rangsor utolsó harmadában található Magyarország, ráadásul jócskán a visegrádi országok mögött kullogunk ezen a téren (is). A korai iskolaelhagyás, illetve a vonatkozó számok növekedésének hátterében összetett okok állnak: társadalmi, gazdasági, kulturális, oktatási, nemi és családi tényezők egyaránt befolyásolhatják a jelenséget, és a probléma főként az alacsony társadalmi-gazdasági státusú csoportokat érinti. Plusz Magyarországon, minden bizonnyal, nagy szerepe van az arány növekedésében, hogy 2012 őszétől 18 helyett csak 16 év a tankötelezettség korhatára, így sokkal könnyebb a lemorzsolódás.

A két ellentétes tendenciájú mutató együttes vizsgálata – a NEET fiatalok számának csökkenése és a korai iskolaelhagyók számának növekedése – azt sugallja, hogy míg a korai iskolaelhagyók jelentős részét felszívja ugyan a munkaerő-piac (sőt akár az is vélelmezhető, hogy maga a pénzkereseti lehetőség „bősége”, illetve sok esetben a szociális okokból adódó "pénzkereseti kényszer" és a lehetőség együttes pozitív eredője az oka az iskolákból történő lemorzsolódásnak),  addig a lézendő-kallódó NEET fiatalok "láthatatlanok" a munkaerő-piac szereplői és a nagy szociális elosztórendszerek (pl.: egészségbiztosítás, nyugdíjbiztosítás, stb.) számára. Ráadásul a korai iskolaelhagyók is leginkább a kis hozzáadott értékű betanított, alkalmi, szezonális, vagy közmunkátben lelhetők fel, amely közép és hosszabb távon egyáltalán nem oldja meg a megfelelő munkaerő krónikus hiányát Magyarországon, sem foglalkoztatási, sem járulékfizetési oldalról. Az ingyenes TB elvétele a "lézengő-kallódó" NEET fiataloktól viszont valamicskét akár segíthet is ezen a téren - hacsak meg nem pattannak azonnal külföldre...