Minden idők leg(el)ismertebb sikertelen és eredménytelen vezetője

2018. febr. 16. 7:18

Azt mondják, Sir Ernest Shackleton volt a valaha élt legnagyszerűbb vezetők egyike. A mai modern vezetés egyik alappéldaképe, a tökéletes „leader” mintapéldánya, akit elsősorban vezetői tulajdonságai, gyakorlatorientált megoldásai és emberközpontúsága alapján emelik ideálként a ma vezetői számára. Teszik ezt annak ellenére, hogy a legnagyobb csapat amit vezetett mindössze 27 főből állt, kudarc kudarc után érte, ráadásul egyetlen kitűzött célját sem sikerült elérnie, és persze halála után jóformán mindenki megfeledkezett róla.

Legnagyobb kudarcsorozatát 1914-ben egy már sokadik, a Déli-sark elérését célzó expedíciója során élte meg. Hajóját még az előtt elvesztette, hogy egyáltalán elérte volna az Antarktiszt. A teljes legénység (27 ember) hajótörést szenvedett és ott ragadt egy úszó jégtáblán, több mint 2200 km-re a legközelebbi emberi civilizációtól és híján mindenféle kommunikációs eszköznek. A csoda fogalmát messze meghaladó módon az expedíció minden (!) tagja túlélte a kétéves (!), szó szerint dermesztő kalandot (miközbenmás pórul járt expedíciók tagjai simán megfagytak vagy éhen haltak, mások a túlélés érdekében halott társaik húsát fogyasztották, s ha haza sikerült is vergődniük valahogy, normális munkára soha többé nem voltak képesek). Shackleton expedíciójának tagjai viszont megőrizték testei-lelki épségüket, ráadásul úgy - hogy a fényképek és naplók tanúbizonysága szerint - rendet és fegyelmet tartottak, tudományos kísérleteket, megfigyeléseket végeztek, s a napirendjükbe még a zenélés és a (jég)focizás is belefért – hála mindezért, egyértelmű és egyöntetű véleményük szerint, Shackleton a „Főnök”, kivételes vezetői képességének és hozzáállásának.

Szóval Shackletontól, pontosabban az ő példáján keresztül, tényleg (meg)lehet tanulni, hogy milyen is az igazi vezető, illetve követendő vezetői magatartás:

Okos a kiválasztásban: Shakleton különös érzékenységgel válogatta össze az embereit, figyelt arra, hogy pozitív gondolkodású, lelkes kollégákkal vegye körbe magát, akik saját területükön nagy, az övénél nagyobb szaktudással bírnak. A különböző feladatokra összeállított kisebb csapatok is működőképesek voltak, az emberek kiegészítették egymást.
Csapatot, közösséget épít: mindenkinek egyesével (!) elmondta, hogyan járul hozzá egyéni szakértelmével, teljesítményével a közös sikerhez. Ugyanakkor fontosnak tartotta azt is, hogy mindenki vegye ki a részét valamilyen mértékben a közös tevékenységekből.
Bízik és delegál: Shackleton gyakran osztott ki kisebb, operatív vezetői feladatokat, s nyilvánosan elismerte a “helyetteseit”. Csak akkor nyúlt át a fejük felett, ha a vezetői szituáció meghaladta a kinevezett vezetők képességeit. Akkor viszont azonnal átvette az irányítást.
Empatikus: Shackleton úgy tartotta, hogy egy vezetőnek minden lépésekor tisztában kell lennie azzal, hogy felelősséggel tartozik az emberei iránt, hiszen sokkal nagyobb hatással van rájuk, mint az gondolná. Emellett pedig bele kell tudnia bújni a bőrükbe, hogy az ő szemszögükből láthassa a világot.
Megéli és megélteti a flow-t: Shackleton barátságos volt, aki minden egyes emberének figyelemmel tudta követni az igényeit. Fontos volt számára, hogy csapatának tagjai nyugodtak, kipihentek és boldogak legyenek, - átéljék a flow élményt munkájuk során, vagyis - élvezzék, amit csinálnak. A feladatokat személyre szabta az adott személy szakértelme és motivációja szerint.
Célorientált: Mindig világosan beszélt a célokról, azokat kívánatosnak tüntetve fel. Optimizmusa átragadt a legénységre, de a kockázatokról és veszélyekről is őszintén beszélt, végig fenntartva magába és csapatába vetett hitét, miszerint a nehézségek legyőzhetők. Ugyanakkor belátta, ha a cél elérése irreálissá vált, s ilyenkor új célt tűzött ki.
Részletesen tervez és precízen végrehajt: Shackleton apró részletekbe menő terveket készített, igyekezett minden lehetséges helyzetre felkészülni. A pontos tervezést még pontosabb és szigorúbb betartás követte. Ragaszkodott a napirendhez (nincsenek többszörösen elcsúsztatott vagy lemondott „határidők”, „meetingek”, stb.), úgy tartotta, hogy amíg fegyelmezett szabályok szerint zajlik az élet a hajón, később a jégen, addig az embereknek nincs idejük gondolkodni reménytelen és romboló dolgokon. Valószínű, hogy csapata ennek a mentalitásnak köszönheti az életét.
Rendszeres visszajelzést ad: az eredmények elismerésében következetes és látványos volt, a szóbeli dicséret, a vállveregetés, a megbecsülő kézfogás mind a vezetői eszköztárát képezte. Ezzel együtt a hibákat is mindig nyilvánosságra hozta
Példát mutat: mindig emberei előtt járt munkában, kitartásban, odaadásban:

A jó vezető mindig azt mondja, utánam, sosem azt, hogy előre! Ha az ember vezető, akkor ő az, akire a többiek számítanak, ezért neki mindig tovább kell mennie!”