Nem csapat, több annál, (munka)közösség

"Mekkora erő úgy élni és eredményt elérni, mint egy hegymászó csapatnak. A (munka)közösséget láthatatlanul egymáshoz rögzítő kötél biztonságában, együtt érezni boldogságot, bánatot, együtt izgulni, reménykedni, dolgozni, és segíteni annak, aki éppen bajban van, aki rászorul.” (Szabó Magda)

2021. január 16-án tíz nepáli serpa (akik általában a gazdag külföldi hegymászók névtelen kísérőiként jelennek csak meg a híradásokban), teljesítve az utolsó, eddig még hiányzó mitikus elsőmászást, téli körülmények között felért a K2-re, a világ második legmagasabb, de a Mount Everestnél lényegesen nehezebben leküzdhető hegyének csúcsára. A nepáliak teljesítménye azért is figyelemreméltó, mert három különböző konkurens expedíció tagjai voltak ugyan, de a cél érdekében félrerakták vetélkedésüket, tíz méterrel a csúcs alatt bevárták egymást és együttműködve, rivalizálás nélkül értek fel a csúcsra.

Amikor Margaret Mead-től, az antropológia nagyasszonyától megkérdezték, szerinte mikor és mivel kezdődött az emberi civilizáció, mindenki arra számított, az eszközkészítéssel vagy a mezőgazdaság, a vallás kialakulásával hozakodik elő. Ehelyett egy sok tízezer éves, összeforrt, meggyógyult emberi combcsontot vett a kezébe és azt mondta: "az a tény, hogy egy törött combú előember meggyógyulhatott, azt jelenti, elesettsége több hete alatt társai gondoskodtak róla, etették, ápolták, megvédték". Margaret Mead innen számítja az emberré - (munka)közösségé - válás valódi kezdetét.

Amikor a törzsből valaki rosszat tesz a törzs egy másik tagjával, vagy fájdalmat okoz neki, akkor az illetőt kiállítják a falu közepére, és az egész törzs köré gyűlik. De ahelyett, hogy valami nyilvános büntetésben részesítenék, két napig folyamatosan sorolják neki mindazokat a jó dolgokat, amiket valaha is tett, mert a rossz cselekedeteket segélykiáltásként értelmezik, és azért gyűlnek össze, hogy segítsenek a közösségük tagjának megtalálni önmagát, a jó természetét, emlékeztetve őt arra, hogy ki is valójában, amire egyébként néha mindenkinek szüksége van! (Marlo Morgan: Vidd hírét az Örökkévalónak című könyvében foglaltak után szabadon

Pataki Ági szerint pedig: 

Nem az a fontos, hogy az ember egy munkakapcsolatban vagy egy hierarchiában hol helyezkedik el, hanem az a fontos, hogy kikkel együtt helyezkedik el ott."