Kiestünk a ritmusból

A fejlett országokban az életkörülmények látszólagos javulása ellenére az egyes testi és lelki betegségek gyakorisága jelentősen nő. A cukorbetegség, az elhízás (2013 óta többen halnak meg elhízás következtében, mint dohányzás miatt!), az allergia, a depresszió vagy a munkahelyi stressz (amely manapság a leggyakoribb oka a munkahelyi hiányzásoknak!) világjárvány lett. 

Azt ma már tudni, hogy a biológiai ritmusnak sokkal nagyobb szerepe van az ember egészsége szempontjából mint azt sokáig feltételezték, (mi sem mutatja ezt jobban, minthogy 2017-ben a cirkadián ritmus mögött álló molekuláris mechanizmus felfedezéséért ítélték oda az orvosi Nobel-díjat), de sajna a civilizációs környezetünk, illetve életmódunk, tanulási/munkavégzési ciklusaink egyszerűen nem passzolnak ehhez a ritmushoz. Az a világ, melyben élünk, sokszor kellemes, kényelmes, sőt gyakran örömteli, de mégsem kedvező vagy megfelelő az anyagcserénk, a testünk működése vagy a pszichénk ritmusának szempontjából. Az evolúció során az ember arra specializálódott, hogy abban az ökoszisztémában éljen, amelyet a természet, illetve annak ritmusa határoz meg, hangsúlyozottan például a cirkadián (a napi biológiai) ritmusra. Egyre sokasodó jelek utalnak arra, hogy

  életvitelünk nagyon messzire szakadt a biológiai működésünket meghatározó természetes periodicitástól, egyszerűen kiestünk a ritmusból, és ez az eltérés sok ember számára komoly mentális feszültséget, végső soron megbetegedéseket okoz. De arról azért még nincs szó, hogy teljesen tehetetlenek lennénk, sőt! Kardiológusok, belgyógyászok és pszichiáterek már régóta ismételgetik, hogy mire kell odafigyelnünk: táplálkozzunk egészségesen, mozogjunk sokat és adjunk teret a feltöltődésnek. Emellett viszont ne felejtsük el arra törekedni, hogy legyen az életünknek egy a természeti körülményeinkkel azonos ütemben lévő ritmusa is, amit még a legmostohább (munka)körülmények között is be tudunk tartani. Ha mást nem is, de legalább az alvási szokásainkat, az étkezéseink időpontjait, a pihenési/kikapcsolódási periodusainkat hangoljuk össze napi szinten a természet diktálta egyéni ritmusunkkal (de ne mindenféle technológiai csodaketyerére hallgassunk, az okos kütyüknél sokkal megbízhatóbb a belső óránk ketyegése) és a

meghatározott periodicitás szerint, naponta szánjunk időt valami olyan elfoglaltságra, ami csak nekünk fontos, ami számunkra okoz – akár hedonisztikus – örömöt. Mert ez bizony nagyban segít(ene) a cirkadián ritmushoz való visszatalálásban és fenntartásában, illetve a pszichés vagy pszichés eredetű (munka)megbetegedések elkerülésében.