A pénz(keresés) nem boldogít
Ismert – hanem is feltétlenül közismert – a dán Boldogságkutató Intézet (Happiness Research Institute) kutatásából, hogy a férfiak 44, a nők kicsit hamarabb, 42-43 éves korukban a legboldogtalanabbak. Ismerjük az ENSZ World Happiness Reportját is, amely 2023-as elemzése szerint Finnország a legboldogabb ország a világon (és mögötte Magyarország az 51. a rangsorban). És azt is persze mindenki tudja, hogy a pénz nem boldogít!
De az, ami 2017-ben a Sussex Egyetem mintegy 20 ezer megkérdezett, több mint 1 millió válasza alapján derült ki, hogy a 'betegen ágybanfekvés' kivételével
a munka (és vele azonos megítélés alá eső tanulás) az, ami a leginkább boldogtalanabbá tesz bennünket,az azért mégiscsak felér egy kisebbfajta sokkal.
- Utálunk ingázni vagy valamely találkozóra zötykölődni – oké;
- Gyűlöljük a sorbanállást – rendben van;
- A pénzügyeink intézése sem tartozik a boldogságfaktoraink közé – nem meglepő;
- Lehúz minket a megbeszéléseken (vagy a tanórákon) való ücsörgés – naná!
De
mindezeket is beleértve szinte bármi mást is szívesebben csinálunk, mint a
munkahelyeinken a munkavégzést, amivel életünk során - az alvás kivételével – a legtöbb időnket eltöltjük?! Na, itt aztán fel van adva a labda, hogy elérjük a munkahelyünkön flow-t!
A Sussex Egyetem boldogtalansági
toplistája egyébként egy korábban nem alkalmazott, az új technikai vívmányokat is
bevető módszerrel vizsgálta meg, hogy melyek azok a tevékenységek, amelyek
boldogtalanná tesznek bennünket: a felmérés felvételét egy applikáció segítette, amely a mobiltelefonokra érkező véletlenszerű
üzenetekben azt kérte a kutatásban részvevőktől, hogy adják meg, hogy az adott
pillanatban éppen mit csinálnak, és az mennyire teszi őket boldoggá. A kutatás
így sokkal hitelesebb eredményeket tudott biztosítani, hiszen „a valóságot
mutatja meg, még mielőtt a rózsaszín szemüveg felkerülhetne ránk és
átértékelnénk az adott szituációt” – állítják a felmérést végző kutatók…
A kérdés már csak az, hogy a
pénzkeresés kényszerének ténye tesz minket boldogtalanná? Vagy vannak ugyan „boldog” munkahelyek (amelyeknél a munkavégzés maga az öröm), de csak elenyésző mennyiségben
és statisztikailag alig észrevehető számban dolgoznak ott – szerencsés – munka társaink?
5000
brit, amerikai, új-zélandi és ausztrál munkavállalótól gyűjtöttek adatok alapján
a University of Sheffield kutatói arra jutottak, hogy azok, akik egyéni vállalkozóként, önmagukat foglalkoztatva dolgoznak nem csak sikeresebbek, de elhivatottabbak,
sőt boldogabbak is, mint bármilyen más területen dolgozók, mert 1) valóban
használhatják a szakértelmüket és a rátermettségüket; 2); magasra értékelik az autonómiát, például
az innovációban, vagy a saját nézeteik kifejtésében;
3) elfogadhatónak, sőt kielégítőnek találják – a hosszabb munkanap ellenére – a
magasabb elvárásokat és nagyobb kihívásokat; 4) intenzívebben élik meg a szakmai sikereiket, hiszen minden egyes
eredményt közvetlenül saját maguknak is éreznek
