Siesta Borealis - ne pazarold másra az időt, amit alvással tölthetnél

2023. márc. 19. 11:24

Az az egyszerű tény, hogy a ma dolgozójának a hétvégére vagy a munkaszüneti napokra vonatkozó egyik legfontosabb programpontja a „sokáig alvás” kívánalma, arra utal, hogy több időt kellene az alvásra szánnunk a munkás hétköznapokban is: hamarabb kellene nyugovóra trénünk, többet kellene aludnunk, mert minden hétköznap reggel könyörtelenül és rugalmatlanul indul a mókuskerék.

2023-ban egy amerikai kórház és az Apple (annak okosórái segítségével) összesen 42 ezer önkéntes, több mint 2,9 millió alvással töltött éjszakájának elemzésével arra jutott, hogy az érintettek 69%-a százaléka az ajánlott pihenési minimumnál (7 óra) kevesebbet aludt.A European Heart Journal című folyóiratban megjelent tanulmány szerint egy közel hat évig tartó, 88 ezer önkéntes bevonásával történt vizsgálat azt mutatta ki, hogy szív- és érrendszeri betegségek a legritkábban azoknál léptek fel, akik rendszeresen este 10 és 11 óra között fekszenek le aludni. Az Oracle és a Workplace Intelligence, 2020-as, 11 ország, több mint 12 000 munkavállalót érintő kutatási eredményeiből az derült ki, hogy a munkahelyen tapasztalt mentális egészséget befolyásoló tényezők (stressz, szorongás, depresszió, kiégés, stb.) leggyakoribb negatív következménye az alvási nehézség.Svéd kutatók pedig arra jutottak, hogy a heti munkaidő 25%-os csökkentése (ha nem jár a bér változásával) jelentősen javítja a munkavállaók alvási minőségét és időtartamát, közvetett módon az általános jól-létét, méghozzá nemcsak munkanapokon, hanem a szabadnapokon is.

Ehelyett azonban korán kelünk (mert kelnünk kell..), tovább és többet dolgozunk mint korábban bármikor, estéinket pedig képernyők: televíziók, laptopok és mobiltelefonok, no meg a közösségi hálón való aktív vagy passzív jelenlét bűvöletében töltjük el (már ha nem rúgunk ki épp a hámból, tovább rontva ezáltal is a kialvatlanságunkat…). Azonban egyre sokasodó jelek utalnak arra, hogy ez a fajta életvitelünk nagyon messzire szakadt a biológiai működésünket meghatározó természetes periodicitástól, egyszerűen kiestünk a ritmusból, és ez az eltérés sok ember számára komoly mentális feszültséget, végső soron megbetegedéseket okoz. Vagyis vissza kellene helyeznünk az alvást, mint tevékenységet és alapvető szükségletet, a 24 órás napi ciklusunk középpontjába! Becsüljük tehát nagyra, sőt leljük kedvünket az alvásban, valahogy úgy, ahogy azt Frank Knight közgazdász is javasolja:

ne pazarold másra az időt, amit alvással tölthetnél!”

Mert ez nem elvesztegetett idő! Sőt, a legjobb dolog, amelyet az ember saját magáért és az egészségéért tehet. Az alvás, a pihenés, a regenerálódás megbecsülésének az egyik módja pedig (ha már az éjszakai alvási szokásainkat nem tudjuk (vagy akarjuk) megváltoztatni és - ráadásul! - a munka-magánélet közötti határ végérvényesen elmosódott), a szieszta intézményének újragondolása vagy épp bevezetése, ahogy ez utóbbit a fagyos Finnországban is teszik.

A yle.fi finn portál szerint egyes finn cégeknél délutáni alvásprogramot vezettek be, mert a vállalatvezetők – a szakszervezetekkel karöltve – arra a megállapításra jutottak, hogy az alkalmazottaik egy 30-60 perces délutáni sziesztát (pihenést/alvást) követően, a munkanap hátramaradó részében hatékonyabban dolgoznak, illetve jobban teljesítenek.

Az ebéd utáni szieszta szükségessége, illetve hatékonyságjavító hatása egyáltalán nem légből kapott hülyeség, vagy a HR elkötelezettségjavító humbugja:

az emlősállatok nagy része (egyes felmérések szerint az emlős fajok 85 %-a!) naponta nem egyszer, hanem többször is alszik;
Thomas Edison állítólag mindössze négy órát aludt éjszakánként, de napközben rövid, 20 perces erőgyűjtő alvásokat tartott, amely hite - és gyakorlati tapasztalata - szerint növelte a figyelmét, a koncentrálóképességét, valamint javította a memóriáját és a tanulási készségét;
a NASA 1995-ben 747 pilótán végzett kutatása azt bizonyította, hogy azok a pilóták, akik 40 percet pihenhettek napközben (és átlagosan 25,8 percet aludtak), 16–34 %-kal jobb reakcióidőt mutattak pihenetlen társaiknál.
egy másik vizsgálat pedig azt mutatta ki, hogy azok a férfiak, akik legalább heti három alkalommal aludtak napközben, 37 %-kal kevésbé voltak hajlamosak a szívproblémákra, mint azok, akik soha nem sziesztáztak.
egy 2008-ban készült vizsgálat azt találta, hogy az alvás – beleértve a napközbeni „szunyókálást is”! – jobban serkenti a verbális memória működését és a tanulást, mint a koffein!
de a keringésünknek is jót tesz, ha délután alszunk. Görög kutatók, 212 emberrel végzett kutatási eredményei szerint ugyanis, a napi rendszerességgel végzett szieszta, illetve 45-60 percnyi napközbeni szunyókálás hasonló mértékben (3-5 higany-milliméterrel) csökkenti a vérnyomást, mint más életmód-változtatások, például a só- és az alkoholfogyasztás mérséklése. Ez azért fontos, mert 2 higany-milliméteres vérnyomás-csökkenés 10 %-kal enyhíti a szív- és érrendszeri negatív események - mint például a szívroham - kockázatát.
Az amerikai haditengerészet „A legénység terhelésének kézikönyve” című kiadványában megfogalmazottak szerint, pedig, a felszíni hadihajókon szolgálók számára – beleértve a kapitányt és a helyettesét, valamint az első tisztet is – békeidőben kötelező a napi hét óra alvás biztosítása. Ebből öt óra, úgynevezett védett alvás, és kettő a nap másik felében hivatalosan is szunyókálásnak nevezett pihenés, azaz szieszta....
A Thomas Cook angol utazási iroda panaszkönyvéből: "...a lusta Puerto Vallartato-i boltosok délutánonként bezárnak. Szieszta időszakban gyakran kellett volna vennem dolgokat - be kellene tiltani a bezárást.”
University College London (UCL) és az Uruguayi Köztársasági Egyetem kutatói vezette 2023-as vizsgálat szerint a szokásszerűen űzött power nap, azaz napközbeni szunyóka hatására hosszabb ideig marad nagyobb az agy és jobb lesz az általános egészségi állapot: "...a napközben – hetente többször is – szunyókáló emberek agya több mint 15 köbcentiméterrel nagyobb, mint azoké, akik sosem alszanak ilyen napszakban. Ez az agy öregedésének 3-6 évvel való késleltetésével egyezik meg" - állítják.

…hogy 1 és 3 között mi történik az osztályon, csak hallomásból tudom. Ugyanis ilyenkor alszom. (...) végre sikerült legyőzni szervezetem mindennapos galád orvtámadását: azt, hogy ebéd után agyvelőm eltompul és mélységes hülyeség ömlik el szellememen. Hát most nem ömlik, mert szellememet mindenestül elaltatom, így cselezve meg a hülyeséget. (…) Vajon, nyílnék-e alkalom másutt arra, hogy e kétórás sziesztát ily ragyogóan kihasználjam? Nem voltam-e kénytelen (…) munkát mímelve irataimra görbedve bambán átbóbiskolni e gyászos órákat? Vagy pislogva virrasztani abban a tudatban, hogy minden perc duplán elveszített idő: munkánknak lebzselés, pihenésnek robot.” - Benedek István: Aranyketrec