Ahol apa vigyáz a gyerekre

Ausztriában, a 2019 őszétől érvénybe lépett szabályozás értelmében, az újdonsült apukák – ha a gyermekük születését megelőzően legalább három hónappal jelezték a várható gyermekáldást a munkáltatójuknak – egy hónap apaszabiban, úgynevezett Papamonat-ban (papahónapban) részesülhetnek, míg nálunk, Magyarországon, egy gyermek születése esetén 2023. január 1-től már 10 munkanap pótszabadság illeti meg az apát, melynek idejére az apának távolléti díj jár. (a dolog aprócska szépséghibái: 1) a vonatkozó EU-s irányelv szerint egyébként akár 30 napot is lehetett volna adni, a 10 a minimum; 2) az apukák az apaszabadság idején csak 5 napra kapják meg a távolléti díj 100%-át, a következő 5 napra annak csak a 40%-a jár...)

Finnországban a jelenlegi szabályozás szerint 4 hónap fizetett szabadság jár az anyáknak a szülés után, az apáknak pedig körülbelül két hónap. 2021 őszétől, azonban már mindkét szülő 7-7 hónap, rugalmasan felhasználható szülési szabadságra lesz jogosult. Spanyolországban 2021. január 1-től, 16 hét fizetett szabadság jár az apukáknak, - pont annyi, mint az anyukáknak! - gyermekük születése után. Ezzel a spanyol apanap az egyik legbőkezűbb juttatás Európában (hozzátéve, hogy amúgy a spanyolországi szülési szabadság az egyik legrövidebb...) A Morgan Stanley budapesti irodája a Magyarországon előírt 10 nap helyett 16 hét fizetett extra szabadságot biztosít az apukáknak. Ez nyolcszorosa az Európai Unió által javasolt 10 napnak!

De még mielőtt elkezdnénk a sógorokra mutatgatni, hogy lám, ők, ott a hófödte Alpokban, már megint mennyivel előrébb/magasabban/jobban járnak, mint mi, itt a Kárpátok ölelte teknőben, érdemes azt is meghallani, hogy a „papamonat” idejére az osztrák apukák fizetés helyett napi 22,6 euró, vagyis összesen mintegy 700 euró támogatásban részesülnek (a havi bruttó átlagbér egyébként 3650 euró felett van odaát!), vagyis ez a lehetőség sokkal inkább a magyar – igaz, csak az anyukáknak járó – csecsemőgondozási díjra (CSED-re) hasonlít, mintsem fizetett távollétre.

A csecsemőgondozási díj (CSED) a gyermek születéséhez kapcsolódó, a kieső jövedelem pótlását szolgáló, egészségbiztosítási jogviszonyhoz kötött, pénzbeli juttatás, amely a születést követő 168. napig jár, és mértéke a napi jövedelem 70%-a.

Eme friss, trendi, és mindenképpen előre mutató osztrák rendelkezés, ha tömegesen nem is, de várhatóan azért megnövelheti (de önmagában nem garantálja!) az apukák kedvét, hogy a baba születése utáni nagyon fontos – és az egész család számára elég „húzós” – időszakban otthon legyenek, segítve, támogatva az anyukát, no meg az új jövevényt, hogy bele tudjanak rázódni a családalapítás vagy családbővülés teremtette merőben új helyzetbe

Japánban például, ahol legalább hat hónapnyi fizetett szabadságot kínálnak a gyermek születése után az apáknak, 2017-ben - amikoris mindössze húszból egy apa élt ezzel a lehetőséggel - a valaha mért legalacsonyabbra esett vissza a születések száma. Magyarországon pedig a harmadik legnagyobb eltérés a gyerekes férfiak és nők foglalkoztatottsági rátája között az egész Európai Unióban. 

Persze mindez azt is jelenti, hogy amíg sógorkoma – a sógorasszonnyal együtt – otthon babázik, a kieső munkavégzését a munkahelyén valakinek pótolni kell. És bár csak egy hónapról van szó, vélhetően ez a pótlás – ha nem tudják belső munkaszervezéssel, esetleg időszakos munkaerő-kölcsönzéssel megoldani – vélhetőleg keletről, nem kis részben Magyarországról fog történni, tovább súlyosbítva a hazai munkaerő-piaci helyzetet. Másrészről viszont kiválóan illeszkedik a fejlett ipari országokban egyre inkább jellemzővé váló munkaidőcsökkentési törekvésekbe. 

És bár lehet, hogy az anyagi javak növekedése determinálta életszínvonal nem emelkedik (netalántán még csökken is valamicskét), de egyúttal egy teljesebb, kiegyensúlyozottabb, boldogabb életvitelre (és munkavégzésre) adatik meg a lehetőség. Erre pedig tényleg lehet némi „irigységgel” gondolni…