A fogyasztási és növekedési kényszer(ítés) ördögi szolgálatában

Június 18-án ünnepli születésnapját a kaliforniai Livermore tűzoltóállomásán - egy villanykörte. Az izzót valamikor 1895-ben gyártották és 1901. június 18-án csavarták be a helyére, és azóta gyakorlatilag folyamatosan világít! Mindössze 1903-ban, 1937-ben és 1976-ban oltották le ('37-ben egy teljes hetet kikapcsolva töltött egy felújítás miatt, '76-ban pedig 22 percnyi pihenőt kapott), ezektől eltekintve azonban csupáncsak egy-egy áramszünet alkalmával hunyt ki a fénye. Webkamerát is szereltek mellé, hogy mindenki nézhesse és láthassa, ahogy világít az elnyűhetetlen körte, amely aztán a mellészerelt webkamerát is túlélte (az első társául szegődött kamera a felszerelését követően nem sokkal tönkrement, és ki kellett cserélni egy másikra...). 

A (jócskán több mint) százéves égőt az ohiói Shelby Electric nevű vállalat gyárában kézzel készítették (a gyártó cég sem tudta túlélni saját gyártmányát, még 1914-ben bezárták...) és ugyanaz az elképesztő mérnöki tudás és "kétkezi" szakmunka hozta létre, mint a mai, modern produktumokat. A különbség mindössze annyi, hogy azóta ez a tudás, tapasztalat és kompetencia - mai, XXI. századi Faustként - a növekedési és fogyasztási kényszer(ítés) ördögi szolgálatába szegődött.

Ez olyannyira igaz, hogy a Circleeconomy vizsgálatai szerint 1970 óta a nyersanyagok (fémek, ásványok, fosszilis tűzelőanyagok, biomassza, stb.) felhasználása - nagyhangú takarékoskodási szólamok ide vagy oda - megháromszorozódott (és meghaladta az évi 100 milliárd tonnát), és az ENSZ becslése alapján ez 2050-ig a jelenlegihez képest is még duplázódni fog. Ráadásul ezen belül az újrahasznosított anyagok aránya csökken, mindössze 8,6%, a két évvel ezelőtti 9,1%-kal szemben. Azaz nincs gyakorlati jele annak, hogy a termelés-fogyasztás erőltetett fokozása helyett a humán kompetenciákat a fogyasztási cikkek élettartamának növelésébe, a meglévő alapanyagok újrahasznosításába, vagy a már meglévő/kitermelt források jobb kihasználására fordítanák. 

Az ördögi spirál tehát - az 1960-as évek óta, amikor is az emberiség eljutva a technológiai fejlettségének csúcsára (holdraszállás miegymás) elmulasztotta rögzíteni azt az alapelvet, hogy minden tartós és javítható kegyen - csak tekeredik, tekeredik tovább.

Persze azért akadnak "angyali" - valóban fentrartható - kezdeményezések is. Mondjuk amikor egy lámpagyártó izzó helyett szolgáltatást ad el. Amszterdamban a Schipol repülőtér például nem lámpatesteket vesz egy cégtől, hanem lument, azaz fénymennyiséget. Így a beszállító nem a gyakori izzócserében, hanem a hosszú élettartamú vagy olcsón javítható lámpákban lesz érdekelt...