Szubjektív teljesítményértékelés objektív manifesztuma: OSCAR

A teljesítményértékelési és elismerési (TÉR) rendszerekkel szemben támasztott egyik legfontosabb szempont az objektivitás, amely biztosítani képes az értékelő által kitűzött - egyértelműen meghatározott, behatáridőzött - elvárás, vitára okot nem adható módon történő mérhetőségét, illetve értékelhetőségét. Csuda jól hangzik, csak sajan a való életben, illetve a munka világában az esetek egy jelentős részében, ez nem valósul meg, aláásva ezzel az egész teljesítményalapú ösztönzési gyakorlatot és nem kicsit rombolva a TÉR egyébként sem túl pozitív kultuszát. Mindezek oka abban keresendő, 

• hogy a célkitűzések nem könnyű feladatát sok vezető egyszerűen nem akarja vagy nem tudja megugrani (de ennek megoldása szervezet-, illetve személyzet-fejlesztési/vezetőfejlesztési kihívás);

• másrészt viszont sok, főként szolgáltató típusú vagy magas hozzáadott értékű, szellemi produktumot létrehozó munkakör a termelés/gyártás/értékesítésben jól alkalmazható abszolút vagy relatív skálázású, „darab” vagy „idő” vagy „forint” vagy "elérendő cél" alapú, objektív mérőszámok mentén érdemben egyáltalán nem, vagy nem igazán értékelhető.

Ez viszont nem azt jelenti, hogy az ezekben a munkakörökben nyújtott teljesítményeket ne lehetne, sőt ne lehetne objektíven – akár konkrét számok mentén – megítélni. Csak a tárgyilagosságot nem feltétlenül valamiféle terv és tényszámok különbségeként, hanem például az egyénenként szubjektív sokaság objektív manifesztumaként érdemes értelmezni és persze alkalmazni, no meg elfogadni…

Ennek pedig leglátványosabb, eklatáns példája, az épp most zajló, a világ egyik legfontosabb, de mindenképpen legismertebb teljesítményértékelési és elismerési folyamata, az Oscar díjak odaítélésének és átadásának procedúrája. A legjobb filmnek járó Oscar-díjat az amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia ítéli oda 1929 óta minden évben a díjátadás évét megelőző év legjobb filmjének. A díjat 1950-ig a film gyártója vagy stúdiója, 1951 óta pedig a producerei kapják. Ez az egyetlen olyan Oscar-kategória, amelynél az Akadémia minden tagja (több, mint 6000 értékelő!) jogosult jelölni és szavazni.

A jelölés, illetve maga a szavazás, bár vannak természetesen bizonyos értékelési keretek, szempontok, szakmai aspektusok, de alapvetően egy egyéni, szubjektív véleménynyilvánítás (nem is hívja senki az Oscar odaítélésének folyamatát teljesítményértékelésnek, pedig végső soron az…). És mint minden hasonló, a gazdasági életben is gyakran alkalmazott „felmérés”, „kérdőív” vagy „360-fokos értékelés” alapú véleményeztetés esetén is, az Oscar odaítélésénél sem történik más, minthogy a szubjektív egyéni értékelések sokasága manifesztálódik egy objektív és – többé-kevésbé – elfogadott értékítéletté. Eltérő vélemények, merőben különböző megítélések, ellentétes kritikai hangok, illetve ebből adódó felháborodások, értetlenkedések, nyílt vagy rejtett konfliktusok – mint minden más, még a legobjektívebb TÉR értékeléseknél és elismeréseknél is – előfordulnak természetesen, de akkor is, az egyénenként szubjektív sokaság objektivitásának eredményeként a legjobb filmnek járó Oscar-díjat az Oscar-gála legvégén osztják ki, mint a filmipar legtekintélyesebb díját, az azévi legjobb kollektív teljesítmény szakmai elismeréseként.