Üzemikonyhásnéni

A munkahelyi étkeztetés kezdete nagyjából az ipari forradalommal egyidős. Az első hagyományos értelemben vett üzemi menza az utópista gyáros, Robert Owen egyik skóciai üzemében működött, már a 19. század elején. Ezzel szemben Magyarországon csak a II. világháború után időszak vált az üzemi étkeztetés aranykorává. 

Közvetlenül a világégés utáni élelmiszerhiány miatt a Gazdasági Főtanács 1947-ben rendelte el az olcsó típusebéd bevezetésének intézményét, 1949-ben pedig már be is fejeződött az „ételgyár” építése, és létrejött az Üzemétkeztetési Vállalat, amely az 50-es évek végére már nyolc nagy konyhát működtetett és csak Budapesten mintegy 54 ezer ember ellátására volt alkalmas. De ezzel párhuzamosan szinte mindegyik budapesti nagyüzem is létrehozta a saját konyháját, és vidéken is egyre gyarapodtak az üzemi étkezdék, melyek többezernyi melóst láttak el étellel, biztosítva ezáltal a munka-ERŐ (szó szerinti!) rendelkezésre állását. Megteremtődött és általánossá vált a szocializmus egyik legnagyobb vívmánya: az üzemi étkeztetés, ahol a dolgozónak nemcsak volt mit (ráadásul kifejezetten olcsón), hanem volt is hol táplálkoznia.

A 60-as évek aztán, az önkiszolgáló rendszer bevezetésével és elterjedésével, újabb fontos mérföldkövet jelentett az üzemi étkeztetésben, jelentősen lerövidítve az étkezési időt, ugyanakkor kissé személytelenebbé is téve az evés közösségi erejét. Ebben az időben alakulhatott ki az X-generációs proletariátus által, hatalmas merőkanaláról oly’ jól ismert testes és általában jóságosan mosolygós, frankfurti levest és paradicsomos káposztát osztogató konyhásnéni prototípusa… 

A hetvenes évek elejétől pedig már megjelennek a gyors- és önkiszolgáló éttermek, majd a 80-as évek második felében az amerikai típusú gyorséttermi hálózatok is, amelyek összességükben az üzemi konyhák lassú halálát jelentették, és a foglalkoztatók elkezdték másképp megoldani dolgozóik ellátását. Kiszervezett konyha, cafeteria keretből finanszírozott étkezési jegyek, az irodaház aljában működő kedvezményes árú étterem, és persze rendelkezésre állnak az ételrendelési lehetőségek és a mikrohullámú sütőkkel felszerelt üzemi teakonyhák – emeletenként, gyártócsarnokonként akár több is.