Nagy ugrás a sabbatical, kis lépés a jutalomszabi
A munka világában a sabbatical egy hosszabb, általában két-három hónap és egy év közötti, sokszor fizetett időszakot jelent, amikor a szorgos-dolgos munkavállaló hivatalosan pihen (feltöltődik, családozik) vagy épp alkotói szabadságával él, de nem dolgozik - legalábbis a munkahelyén nem. Maga a sabbatical gyakorlata egyébként egyáltalán nem tekinthető újdonságnak (már csak a kétezer éves tanítás okán sem...):
- egyetemeken, kutatóközpontokban, akadémiai intézményeknél bevett gyakorlat, hogy akademisták, professzorok, kutatók meghatározott időközönként egy-két szemesztert kihagynak, amikor is új kutatásba fognak, vagy feltöltődnek, esetleg könyvet írnak.
- a sabbatical gyakorlatának másik ismert terepe a Waldorf iskolák rendszere, ahol az ott tanító tanárnak nyolc év után (miután az osztálya elballagott) jár egy tanév szabadság, ami elsősorban önképzésről, a nyolc év alatt megismert gyerekek érzelmi elengedéséről és az új kihívásokra történő felkészülésről szól.
- de éttermek, tervező stúdiók gyakorlatában is - ha nem is általános - de előfordul, hogy egy-egy alkotó bezárja bejáratott intézményét, hogy kilépjen a megszokott ritmusából és valami újat alkosson.
És bár a kemény üzleti életben is terjed a sabbatical gyakorlata (az USA-ban például a National Survey for Employers 2018 szerint a vállalatok 17%-nak van valamilyen sabbatical programja; az Egyesült Királyságban pedig, felmérések szerint, a munkahelyeik több mint 30%-ánál tervezik bevezetni ezt a fajta gyakorlatot, de ott van példának okáért az ausztrál Ernst & Young is, amely állítólag minden évben 6-tól 12 hétig terjedő plusz szabadságot - úgynevezett "life-leave"-t - biztosít a dolgozóinak, amelynek felhasználását például a családosok, akár a hosszú nyári iskolaszünetre időzíthetnek) általánosnak azért még messze nem nevezhető, Magyarországon pedig kifejezetten rendszeridegen. Még akkor is, ha a sabbatical egyfajta kistestvére, a teljesítmény vagy többletmunka elismerésként osztogatott jutalomszabi (itt-ott a munkáció) intézménye, azért már idehaza is hódít.
Pedig a sabbatical (ahogy a jutalomszabi is) nem csak a munkavállaló, de a munkáltató számára is előnyös lehet, hiszen amellett, hogy
- ösztönzési/juttatási elemként, vonzó munkáltatói márkaépítési, sőt kifejezetten munkaerő-piaci versenyképesség-növelési, az elkötelezettséget emelendő tényezőként is szóba jöhet,
- a munkavállaló teljesítménye, eredményessége is fellendülhet - elkerülve a kiégést, a munkakedv-vesztést, a belefásultságot -, ha a dolgozó egy bizonyos munkamentes idő után új ötletekkel, megerősödött motivációval, feltöltődve térhet vissza a mókuskerékbe;
- de a sabbatical a hosszabb távú foglalkoztatás biztosítását is elősegíti, hiszen egy fizetett hosszabb távú alkotói szabadság vagy feltöltődési lehetőség ígérete a felmondási "kedv" csökkenéséhez vezethet, visszaszorítva ez által is a fluktuációt.
A feszített munkatempó, a teljesítménykényszer, a stressz hosszútávon szükségszerűen hozza magával a kiégést, a kreativitás elvesztését, a magánélet megromlását, az eredménytelenséget, amely éppúgy nem érdeke a vállalatnak, ahogy természetesen a munkavállalónak sem. Mi következik ebből? Hogy pihentetni kell az embert is, akárcsak a földet, hogy az jó termést hozhasson!