Emelkedik a sorompó!

A Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal statisztikája szerint 2018 harmadik negyedévének végéig 148 százalékkal több külföldi érkezett Magyarországra munkavállalás céljából (de szignifikánsan nőtt az itt tanulni szándékozók száma is), mint egy évvel ezt megelőzően. Míg 2017-ben a tartózkodási engedélyért folyamodók harmadának volt célja a munkavállalás, illetve a jövedelemszerzés, 2018-ban ez már az érkezők több mint felére volt igaz – és ez a tendencia folytatódik!

A külföldi munkavállalók számának látványos növekedése, egyértelműen a fokozódó hazai megfelelő munkaerő (képes csinálni, tudja csinálni és akarja is csinálni) hiányára vezethető vissza.  2019-ben Magyarországon munkavállalási engedéllyel foglalkoztatható harmadik országból - azaz nem uniós országból - érkező állampolgárok legmagasabb számát 57 ezer főben határozták meg, amely keretszám nagyobb a 2018-as évi 55 ezer főnél, de (még) alacsonyabb a 2017-ben érvényben lévőnél, amikoris 59 ezer harmadik országból érkező állampolgár dolgozhatott Magyarországon egyidőben. 2023-ra ez a szám 62 ezerre, 2024-re pedig már 65 ezerre emelkedett.

2021 nyarán a kormány úgy döntött, hogy a külföldi tulajdonban álló vállalatok a létszámuk 20 százalékáig alkalmazhatnak külföldi munkaerőt az addigi 10 százalék helyett. A magyar munkaügyi szabályzás szerint, munkavállalási engedély akkor kerülhet kiadásra, ha az adott munkakörre nincs helyi (azaz magyar) munkaerő. A fenti döntéssel az ezen felüli korlát lazítása történt meg. 2021. szeptemberétől pedig  még szélesebbre nyílnak a vendégmunkások előtt az ország kapui: lehetővé válik a nem szomszédos, harmadik országbeli munkavállalók számára is, hogy átmeneti időre Magyarországra jöjjenek dolgozni munkaerőkölcsönzőkön keresztül is, amelyhez minősített munkaerő-kölcsönzői kört állapítottak meg.

2024-ben viszont meghatároztak 300 olyan foglalkozást (tetőfedő, ipari alpinista, szerszámkészítő, kulturális szervező, jogi asszisztens, fényképész, szőlő- és gyümölcstermesztő, felvonószerelő, stb.), amelyekben vendégmunkás-tartózkodási engedéllyel sem foglalkoztatható harmadik országbeli állampolgár. Sőt 2024 áprilisától állami intézmény, valamint állam többségi tulajdonában, tulajdonosi joggyakorlása alatt álló gazdasági társaság nem alkalmazhat vendégmunkást (az európai gazdasági térségen kívüli alkalmazottat), azaz elvileg nem lehetnek sem filippínó önkormányzati-buszsofőrök, sem kínai állami-rendőrök az országban (tegyük azért hozzá, hogy a sorompó mégiscsak emelkedik,  hiszen az állami társaságok vonatkozásában, „nyomós indok esetén” a kormány által kijelölt személy - az illetékes miniszter - mentesítést adhat a vonatkozó korlátozó törvény alól...).

"A helyzet az, hogy Németországban elfogytak a munkavállalók" - jelentettek ki a BA, a német szövetségi munkaügyi ügynökség igazgatója, 2021 augusztusában. A társadalom elöregedése miatt 150 ezerrel csökkent munkaképeskorú potenciális munkavállalók száma, a demográfiai folyamatok ellensúlyozásához pedig mintegy 400 ezer emberre (bevándorlóra) lenne Németországnak szüksége. A Brit Baromfitanács szerint sürgősen meg kell szüntetni a koronavírus-járvány miatt életbe léptetett nagy-britanniai karanténkötelezettséget a közép- és kelet-európai EU-országokból érkező idénymunkások esetén. Felhívásukban azt javasolják, hogy a 2020-as karácsonyi szezonra legalább ezer magyar, lengyel, román, bolgár, szlovák, cseh és szlovén idénymunkást mentesítsenek a külföldről beutazók számára két hétig kötelező elkülönítés alól, mert nélkülük veszélybe kerülhet a britek hagyományos karácsonyi pulykaebédje. George Eustice brit képviselő szerint, aki a Brexit-kampány egyik vezetője volt, érdemes lenne újratárgyalni a munkavállalással kapcsolatos egyezményt az Európai Unió és az Egyesült Királyság között, mert megítélése szerint kevés a kelet-európai vendégmunkás az országban és többre lenne szükség, mert az ilyen mértékű munkaerő-nélküliség már az inflációt is kimoly mértékben felfelé tolja.

Természetesen a magyar munkaerő-piacon megjelenő plusz - külföldi - munkaerő enyhít(het)i a munkáltatók gondjait, legalábbis ami pusztán a létszámok biztosítását illeti, de azokon a foglakoztatókon nem segít, akik továbbra is a magyarországi „olcsó” munkaerőben - legyen az honi vagy külföldi - bízva működtetik vállalkozásukat. A környező, nem uniós, harmadik országból (Ukrajnából, Szerbiából) érkező vendégmunkások bérigénye látszólag könnyebben összhangba hozható a foglalkoztatói költségminimalizációs törekvésekkel, de a foglalkoztatásukkal jár addicionális költségek, mint az utaztatás, a szállásoltatás, a beillesztés-orientáció, az átképzés-felkészítés, esetenként a nyelvoktatás (az Ukrajnából vagy Szerbiából érkezők egyre nagyobb számban sem beszélnek magyarul) bizony megnyomja a költségkereteket. A munkáltatóknak el kell felejteniük a minimálbéren való foglakoztatás paradigmáját.

Valamelyik zsebükbe (bér-jövedelem; képzés-oktatás; utaztatás-szállás) bele kell nyúlniuk és mindenképpen meg kell fizetniük a hosszútávú, sikeres és eredményes foglalkoztatás, a korábbi évekhez, évtizedekhez képesti többletköltségeit.

Aztán az, hogy a megfelelő munkaerő-biztosításának magasabb költségei hogy 's miként gazdálkodhatóak ki az adott vállalkozás esetén, a következő nagy talány, amely miatt joggal fájhat a vállalatvezetők feje.