Nincs hazai málna, de nincs is aki leszedje

A nyári szezonális munkák beköszöntével a munkaerő-piac, illetve ezen belül leginkább a legkevésbé értékes munkaköröket betöltő munkavállalókat (betanított munkásokat, közmunkásokat, szövetkezeti dolgozókat, és persze a „feketén” foglalkoztatottakat) alkalmazó munkáltatók egy újabb – bár évről évre periodikusan ismétlődő és így többé-kevésbé tervezhető – kihívással néznek szembe: a betakarítási és gyümölcsszedési munkák „normál” (nem alkalmi) munkakörökből történő, igaz időleges, de annál komolyabb humán erőforrást megmozgató (elszívó) hatásával.

A mezőgazdasági foglalkoztatás egésze és azon belül is a nyári idénymunka - más alkalmi nyári szezonális munkákhoz (például a balatoni vendéglátáshoz…) hasonlóan - komoly munkaerő-hiánnyal küzd, de az agrárszektor talán legnagyobb hazai vesztese a málna(szedés). Nagyon úgy tűnik, hogy 

• a „megspórolt” technológiai korszerűsítés, a nagyüzemi termesztés leépülése és az elmaradt gépesítés;
• az alulszervezetté vált értékesítés, az átvevőponti háló(zat) megszűnése, a hűtő-fagyasztó kapacitás csökkenése; az elmaradt fajtaváltás, illetve terménystruktúra átalakítás (folyton termő málnafajtákat kellene, kellett volna telepíteni, de az utóbbi években gyakorlatilag nem történt új málnaültetvény-telepítés az országban, a régiek pedig már 15-20 évesek és elöregedtek);
• a melegedő klíma (a málna termőterülete egyre északabbra tolódik (Lengyelországban lassan jobbak a málna számára a klimatikus viszonyok, mint Magyarországon); 
• és nem utolsó sorban a munkaerőhiány tett be a magyar málnának: idehaza egyszerűen nincs senki, aki leszedje, azt a keveset se, ami még megterem. Hiába, hogy az idei termőterület már 250 hektárnál is kisebb, a termés pedig 500 tonnára esett (1980-as években még 7 ezer hektáron évi 25-30 ezer tonnás, az ezredforduló idején 1500 hektáron 10-15 ezer tonnás volta term(el)és ), a kétkezi szezonális munkaerő olyannyira megdrágult, hogy a kilónkénti 200 forintért már egyszerűen nem találni alkalmi besegítőt sem a földekre. Így annyi a magyar málna, amennyit az elenyésző mennyiségű nagyobbacska (5-8 hektáros) ültetvény, valamint a számos, de mindössze 0,5-1 hektáron gazdálkodó kistermelő, „hobbi-málnás” családi vállalkozás meg tud művelni, illetve le tud szedni.

Ha magyar munkaerő, illetve magyar málna nincs is, azért másmilyen málna van és lesz is. Északról érkezik a hazai piacra a lengyel málna (Lengyelország ma az Európai Unió legnagyobb málnatermelője, ahol a többek között a gépesített betakarításnak köszönhetően a termés 100 ezer tonna nagyságrendű) és délről, Szerbiából is jön a lémálna, valamint a fagyasztott változat, amely a szerbek egyik legnyereségesebb exportcikkévé vált az utóbbi időben. 

A málna köztudottan az egyik legnehezebben szedhető gyümölcs, hiszen a növények kiszámíthatatlan magasságban és méretben hozzák meg rendkívül sérülékeny termésüket, épp ezért megoldhatatlan feladatnak látszik technológia alkalmazása a málnaszünetnél. Az Angliában kifejlesztett málnaszedő robotnak például 1 percébe került egyetlen szem málna leszedése. Igaz mostanra már egy óra alatt akár egy kiló málnát is képes leszedni, de a cél az, hogy a robotok 25 ezer darab málnát szüretelnének naponta, egy ember ugyanis egy nyolcórás műszak alatt maximum 15 ezret tud leszedni a tapasztalok szerint.

Klímaváltozás, tehát, ide vagy oda - és a többi, az ágazatot sújtó problémák ellenére - máshol, északra és délre is, megterem az a fránya málna, sőt van, akinek megérni foglalkozni is vele. Ez, persze azt jelenti, hogy nálunk sok fogyasztó számára, a magas betakarítási és szállítási költségek miatt, gyakorlatilag elérhetetlenné válik, akárcsak más mezőgazdasági termények: