A robotizáció többet hoz, mint amennyit visz, de...

Mindent, ami algoritmizálható (azaz egymásba fűzhető elemi lépések sorozataként leírható), el tudnak végezni gépek. Jó hír azonban azok számára, akik féltik az állásukat a robotizációtól vagy a mesterséges intelligenciától, hogy a történelmi tapasztalatok szerint jó eséllyel nem kevesebb munkát (állást), hanem épphogy többet hoz a robotizáció - ahogy ez annak idején, az ipari forradalmak során is történt.A Világgazdasági Fórum 2018-as jelentése szerint a robotizáció/automatizáció 75 millió munkahelyet szüntethet meg világszerte, cserébe viszont 133 millió új (állás)lehetőség nyílik meg. A World Economic Forum 2020-es előrejelzése 97 millió új (és ugyanannyi megszűnő) álláshellyel számol, miközben - a kalkulációik szerint - 2025-re az összes létező munkakör felét gépek fogják elvégezni. Az Ericsson által 2023-ban által megkérdezett termelő cégek kétharmada szerint tíz éven belül a gyártási folyamatok 80 százaléka automatizálható lesz, azonban a mesterséges intelligencia, a hálózatba kötött gépek és az automatizáció újabb hulláma felértékeli az emberi munkaerőt, igaz a munkavállalóknak tovább kell képezniük magukat, hogy a magasabb hozzáadott értékű munkakörökben dolgozhassanak.
Az IMF 2024-es elemzése szerint a fejlett gazdaságokban (például az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban) a munkahelyek mintegy 60%-a, a feltörekvő gazdaságokban (Kína, Brazília, India, stb.) 40%-a, az alacsony jövedelmű országokban pedig 26%-a van kitéve a mesterséges intelligencia térhódításának. A Goldman Sachs befektetési bank előrejelzése szerint a mesterséges intelligencia a következő években 300 millió teljes munkaidős álláshelyet válthat ki, olyanokat mint: ügyfélszolgálatos, könyvelő, adatelemző, raktáros, fordító.
Az Institute for the Future 2024-es jelentése szerint, a „2030-ban létező állások 85 százalékát még fel sem találták, így az új tudás megszerzésének a képessége értékesebbé válik, mint a tudás maga”

A rossz hír viszont az, hogy az új állások betöltéséhez egészen más tudással, szemlélettel, kompetenciákkal, tanulási hozzáállással kell rendelkeznünk, mint ahogy azt megszoktuk.

2015-ben az USA hadserege egyszerűen nem rendelkezett a szükséges számú képzett munkaerővel, akik a pilóta nélküli Predatorokat és Reapereket irányították, illetve a bevetések során felhalmozódó hatalmas információmennyiséget feldolgozták és elemezték volna. Ez ironikus és paradox módon azt jelentette, hogy az amerikai légierő nem tudott elegendő embert toborozni az ember nélküli harci repülőgépei működtetéséhez.

A termelékenység és a foglalkoztatás alakulása sokáig teljesen együtt mozogtak, azonban egy ideje már teljesen elváltak egymástól: a hatékonyság ugyanis jelentős mértékben növekedett, míg a foglalkoztatás gyakorlatilag „csak” a 3%-os munkanélküli ráta szintjéig tud(ott) ezzel lépést tartani és munkaerőnélküliség alakul(t) ki. Magyarán ugyanannyi vagy kevesebb foglalkoztatott ugyanannyi idő alatt nagyobb értéket kénytelen - és mint kiderül - képes előállítani. Ez a folyamat persze strukturális munkanélküliséghez vezet: azok, akik elveszítik az állásukat (pl.: a sofőrök az önvezető autók/buszok/kamionok; a színészek a digitális sztárok; a jogászok az on-line jogi tanácsadás; a zenészek, az újságírók/hírszerkesztők/narrátorok, a pincérek/felszolgálók/szakácsok vagy akár a könyvelők/bérszámfejtők az algoritmizálható folyamataik, sőt mi több a HR-esek a toborzó droidok miatt), nem tudnak azonnal mással, például adatelemzéssel, szoftverfejlesztéssel, vagy épp robotok gyártásával, programozásával vagy CGI technológiával hivatásszerűen foglalkozni. Így egyszerre vannak és lesznek jelen állástalan munkavállalók és be nem töltött, üres pozíciók - csak más-más területeken, amelyek az oktatás és képzés, illetve az emberek ezekhez történő hozzáállásának radikális átalakítása nélkül, nem talál(hat)nak egymásra. Vagyis azzal kell, sajna, szembesülnünk, hogy az automatizáció, a robotizáció, a mesterséges intelligencia, illetve ezek fejlődése nem a gépekről, nem a szoftverekről és nem is az algoritmusokról, hanem alapvetően rólunk, emberekről, a human evolúcióról szól.

De ahhoz, hogy az ember kerekedjék felül a robotokkal vívott vetélkedésében újból elő kell vennie, vagy ha úgy tetszik vissza kell helyeznie az erősségei közé azokat az alap és fejleszthető (sőt, fejlesztendő) kompetenciáit, amelyek az ember sajátjának tekinthetőek: a komplex problémamegoldó képességet, a kognitív rugalmasságot, az együttműködési készséget, a kreativitást az innovativitást, vagy épp az érzelmi intelligenciát.

Mindazt, ami az embert emberré teszi – algoritmizálhatatlanul (ITT százalékos becslést kaphatsz arról, hogy a munkakörödet mennyire fenyegeti a robotok inváziója)!