Na, ez az év is jól kezdődik!

A tragikus anekdota szerint, 1943. január 1-én,

Na, ez az év is jól kezdődik!”

a szerzőjére jellemző, cinikus, önironikus, mélyfekete humorú szavakat követően nyolc perccel fagyott halálra Voronyezsben a munkaszolgálatosként (fegyver nélküli munkavégzéssel katonai szolgálatot teljesítő) Rejtő Jenő...

Egyébként az ÚJÉV, a naptári év legelső napjához - a fentin túl is - számos népszokás, hiedelem, babona, legenda és tradíció kötődik. Ezek közül is az egyik „legfontosabb” (mármint azon túl, hogy január elsején nem kell dolgozni!), hogy újévkor az ünneplők az egész előttük lévő teljes év sikerét igyekeznek biztosítani, mivel a hagyomány szerint - az év első napjának "ómen" hatásmechanizmusa miatt - amilyen az első nap, olyan lesz az egész év is. Ami újév napján történik, vagy amit az ember ekkor cselekszik, az fog egész évben ismétlődni, illetve jellemzőjévé válni az elkövetkezendő 364 napnak. Ezért ezen jeles napon 

• még a betegek is felkelnek az ágyból; 
• mindenki korán reggel mosakodni igyekszik (hogy egész évben friss és fitt maradjon); 
• senki semmit – kölcsönt, ajándékot, szemetet – ki nem ad a házból (nehogy az év során bármi is „kimenjen” onnan); 
• viszont lencsét, kölest, rizst igyekszik enni  (hogy dőljön befelé a pénz);
• tartózkodik a vitáktól, veszekedésektől;
• és aki csak teheti távol tartja magát a munkától (mosástól, takarítástól, nehogymá' ez legyen a jellemző az egész évre).

Talán ez utóbbi miatt (is), újév napja munkaszüneti nap, többek között Magyarországon is… Mondjuk, nem volt mindig így. A különböző kultúrák legtöbbje egyébként is valamely csillagászati (pl.: a tavaszi nap-éj egyenlőség) vagy természeti jelenségekhez kötötte az év kezdetét. A nyugati kultúrkörben is csak a Julián naptár bevezetésétől, i.e. 46-tól lett január 1. az új év első napja (korábban, a köztársaságkori Rómában az újév napja még március idusára, azaz 15-ére esett). 

Érdekes azonban, hogy az új év első napja, pont annak "ómensége" miatt, a rómaiaknál például NEM volt hivatalos munkaszüneti nap, mivel azt akarták elérni, hogy az év egésze is szorgalmas munkában teljék. Ugyanakkor ügyeltek arra, hogy e neves napon a munkát azért túlzásba ne vigyék és egyfajta ünnepélyesség hassa azt át.

Ezt a dátumot aztán az 567-es Tours-i zsinat eltörölte, és a következő ezer évben különböző napokat, egyes helyeken a karácsonyt vagy a vízkeresztet, illetve a Háromkirályok napját (január 6-át), esetleg a húsvétot tekintették az év kezdetének, de a legtöbb európai országban március 25-e honosodott meg újév napjaként - annak vallásos jelentősége miatt (Gyümölcsoltó Boldogasszony). 1582-ben aztán, XIII. Gergely pápa naptárreformjával lett ismét január 1. – a karácsonyi időszak nyolcadik napja – az általánosan elfogadott újév-dátum, melyet 1691-ben XI. Ince pápa tett véglegessé. Azóta temetjük "hivatalosan" a munkát e nevezetes napon....