Politikai állás-foglalás... ééés állás-vesztés...
Igen ritka (volt) kishazánkban, hogy néhány – renitens – dolgozó elbocsátása a lapok címoldalaira, politikai viták középpontjába, utcai megmozdulások transzparenseire kerüljön. Az pedig példa nélküli, hogy mindez közalkalmazottakkal történjen meg, nevesítve pedagógusokkal, például a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnázium öt tanárával: a (majdnem)teljes média széleskörű híradásai szerint, hárman személyesen vették át, ketten pedig postán kapták meg a 2022. szeptember 30-i keltezésű rendkívüli felmentésüket a munkáltató szerepét betöltő Belső-Pesti Tankerületi Központtól, mert - sok más pedagógus által is felvállalt - mélyerkölcsi indíttatású, erőszakmentes, de mégis agresszív, viszont ami ebben az esetben „rosszabb”, a munkaerőpiactól teljesen idegen polgári engedetlenséget választották az igazságtalannak, méltánytalannak vélelmezett, vonatkozó munkajogi szabályozás és foglalkoztatási-munkáltatási gyakorlat ellen.
Adja magát tehát a kérdés, hogy egy-egy konfliktusos foglalkoztató-foglalkoztatotti munkakapcsolat hogy’s miként kerülhet egyáltalán politikai csatározások homlokterébe, úgy, hogy elvileg a munkahelyi politizálás gyakorlatilag minden munkahelyen tiltott vagy legalábbis kerülendő viselkedési kategória, mind a verseny-, mind a közszférában.
Ugyanis nem elég csinálni dolgokat, jó dolgokat kell csinálni, ráadásul jól kell azokat a jó dolgokat csinálni! Azért, mert valaki kiváló pedagógus, még nem jelenti azt, hogy harcos aktivistaként is megállja a helyét, és jó eszközöket választ és használ munkajogi céljai elérése érdekében. De igaz ez a megbízható és hűséges politikacsinálókra is. Attól még, hogy valakinek a politikai lojalitása megkérdőjelezhetetlen, munkaerő-piaci kérdésekben, vitákban, szakmai problémák megoldásában bizony lehet, hogy nagyon is amatőr, kvázi „megbízhatatlan”.
- Alacsony pedagógusbérek;
- tanárok erkölcsi elismerésének; megbecsülésének hiánya;
- túlmunka, illetve annak ki-nem-fizetése; vállalhatatlan munkafeltételek, oktatási körülmények;
- pedagógusok szabadságolásának gyakorlat;
- tanárhiány, és az ebből is adódó pluszmunka
- oktatási-rendszer megváltoztatása;
- tanári szólásszabadság,
- szabad tankönyvválasztás;
- Nemzeti alaptanterv (NAT) kritikája;
- oktatás belügyminisztériumi felügyeletének bírálata;
- uniós forrásokból történő oktatás-finanszírozás;
- ellehetetlenített sztrájkjog elleni fellépés;
okán mutatott polgári engedetlenség, demonstráció, tüntetés, petíciózás már politikai terep, olyan csatatér, ahol a proletárok/pedagógusok bizony esetlenül mozognak, és bukásra vannak ítélve. És aki politikai fegyvert ránt, az számoljon vele, hogy politikai fegyver által is vész el: a munkahelyi politikai állásfoglalás bizony, könnyen állásvesztéssel járhat. Erkölcsileg kikezdhetően, társadalom-politikailag talán elfogadhatatlanul ugyan, de sajnos "jogosan".
A bíróság a rendkívüli felmondással kirúgott kölcseys tanárok másodlagos kereseti kérelmét megalapozottnak találta és a Tankerületi Központot (alperes) kötelezte a felmentési időre járó távolléti díj és végkielégítés megfizetésére. A másodrendű felperes tekintetében pedig a rendkívüli felmentés indokolását valótlannak ítélte meg, mert annak ellenére, hogy az illető tanár a kérdéses napokon feliratkozott ugyan a polgári engedetlenségre, de az óráit mégis megtartotta.
