Muszáj lesz tovább dolgozni, sőt öngondoskodni is kell!

Az évszázad közepére kigazdálkodhatatlanná válik a nyugdíjasok ellátása, sőt az érintetteknek komoly jövedelem csökkenéssel is szembe kell nézniük. A "jólét" csökkenésének egyik legfőbb oka a munkaképes korúak és a nyugdíjaskorúak arányának, valamint a munkát végző korosztály belső összetételének megváltozása, azaz röviden az öregedő társadalom. 

A GKI Gazdaságkutató elemzése szerint a következő 20 évben nagyjából 2 millió 600 ezer fő fogja átlépni a jelenlegi nyugdíjkorhatárt jelentő 65. életévet, de csak 1 millió 900 ezer fő fog belépni a munkaerőpiacra (átlagosan 20 éves korukban). Így 2045-ban legalább 700 ezer fővel lesz kevesebb a gazdaságilag aktív korú Magyarországon. Ha a jelenlegi nyugdíjkorhatár lesz akkor is érvényben. akkor a várható foglalkoztatás 530 ezer fővel csökken.

Ezért a leggazdagabb országokban 

• legalább 70 évre kellene emelni a nyugdíjkorhatárt legkésőbb 2050-ig, mert akkorra a várható élettartam elérheti a 100 évet, így a 65 év feletti korosztály létszáma meg fog háromszorozódni és - egyes kalkulációk szerint - elérheti a 2,1 milliárd főt (ez pedig azt jelenti, hogy világviszonylatban minden öt emberből egy nyugdíjas lesz).
• a termelési folyamatok optimalizálása és az új termékek fejlesztése helyett a fejlett munkaerő-megtartási megoldásokra, ezen belül az idősebb generáció munkaképességének és munkakedvének meghosszabbítására kell koncentrálni

De Magyarországon sem jobbak a kilátások, hasonló cipőben járunk! Nálunk két aktív munkavállalónak kellene eltartania egy nyugdíjast a nem túl távoli jövőben. Ráadásul egyre nő a nyugdíjba vonulók évenkénti száma is (míg például 2015-ben „csak” 59,9 ezer öregségi nyugdíj-megállapítással volt dolga a nyugdíjbiztosítónak, addig 2016-ban már 100,2 ezer főre emelkedett az érintettek száma).

A KSH 2022-es adatai szerint Magyarországon közel 2 030 000 személy kap öregségi nyugdíjat, melynek átlag összege nettó 150 571 forint (413 euró) - ebben az összegben nincsenek benne a jövedelemhez kapcsolódó megtakarítások (második nyugdíjpillér), valamint az önkéntes alapú nyugdíjbiztosítások, illetve egyéni megtakarítások (harmadik nyugdíjpillér).

Vagyis az öregedő társadalomnak súlyos pénzügyi vonatkozásai is vannak. A mai munkaerő-piacon – nem is a számosságuk, hanem az elfoglalt menedzseri, irányítói, csúcsvezetői, tulajdonosi pozícióik miatt – még uralgató Baby Boomereket és X-generációsokat, de még inkább a következő, a munkaerő-piacon épp túlsúlyba jutó Y és Z generációkat nagyon komoly pénzügyi kihívások elé állítja a nyugdíjrendszerek finanszírozása, mert "egyszerű" és főleg "csak állami” megoldás nem létezik erre a problémára. A munkavállalóknak muszáj lesz tovább dolgozniuk, sőt öngondoskodniuk is kell, a nyugdíjakkal kapcsolatos kényelmes, szemellenzős, az államara mutogató gondolkodásmód megváltoztatása megkerülhetetlen. Mindenki a saját sorsának kovácsa, illetve mindenki a saját nyugdíjának - nem kis részben! - felelőse.

Vagyis a nyugdíjkorhatár emelésén, továbbás az egyéni társadalombiztosítási nyugdíjszámlák naprakész követési lehetőségének megteremtésén túl (amelyek állami feladatok), az öngondoskodás, és ezen belül a nyugdíjalapú egyéni megtakarítás szükségszerű, sőt nélkülözhetetlen tényezővé vált.

A hazai statisztikák azt mutatják, hogy a magyarok 45 éves koruk környékén kapnak észhez, hogy ideje elindítaniuk valamiféle nyugdíjcélú megtakarítást. Vagyis statisztikailag kb.: 20 évük jut arra, hogy összegyűjtsenek annyi pénzt, amiből az állami nyugdíjukat kiegészíthetik. Mert bizony ki kell azt egészíteni! Az aktív korú magyar munkavállalóink is nagyon jól tudják, illetve kutatások szerint arra számítanak, hogy a keresetük mindössze 51%-át fogják megkapni állami nyugdíj formájában, vagyis ahhoz, hogy a nyugdíjas évek beköszöntével a bevételük ne csökkenjen (az életszínvonaluk ne romoljon) a fizetésük közel felét nyugdíjcélú magán megtakarításokból kellene összegyűjteniük. Ha a munkarerő-piacra belépők már az első fizetésüktől kezdve elkezdenének félretenni a nyugdíjas éveinkre, akkor akár már 10.000 Ft alatti havi megtakarításból képesek lennének felépíteni a nyugodt időskorhoz szükséges tőkét. A 40-45 éveseknek ezzel szemben ugyanakkora lejárati összeghez már háromszor-négyszer akkora összeget - havi 30-40 ezer forintot - kellene nyugdíj előtakarékoskodásra fordítaniuk.

Az Allianz Hungária öngondoskodási szokásokat vizsgáló 2022-es, nem reprezentatív kutatása szerint a megkérdezettek alig több mint fele (54%) bízik abban, hogy a mindenkori nyugdíjkorhatár betöltésével abbahagyhatja majd a munkát - de azt is inkább csak a megtakarításainak köszönhetően...

A millenáris nemzedék, úgy tűnik, tudja is ezt. Egy banki felmérés szerint a nyugdíjbiztosítási portfólió 18,1%-a van 35 év alattiaknál, szemben az 5 évvel ezelőtti 11,6%-os aránnyal, ami egyértelműen azt mutatja, hogy az Y és a Z generáció körében elindult egy szemléletmód váltás, amelynek az is része, hogy egyszerűen "menő" a pénzügyi tudatosság és az öngondoskodás. Már ha nem a mamahotel-papabank van a(z ön)gondoskodás hátterében...