A munkahelyi kiégés doki által kiírható mentális betegséggé vált

Még 2017-ben egy michigani webfejlesztő arról posztolgatott a Twitteren, hogy a mentális egészsége érdekében két szabadnapot vett ki, és hogy mennyire hálás a főnökének, aki volt szíves emlékeztetni arra, hogy a regenerálódás nemcsak a fizikai, de a mentális egészség érdekében is rendkívül fontos, sőt arra is felhívta a figyelmét, hogy a lelkünk vagy épp a szellemünk épp' oly’ érzékeny, mint a testünk – főleg ha  munkahelyi nehézségeken megy keresztül, vagy problémákkal küzd. A tweet aztán az egész világot bejárta, és komoly vita indult arról, hogy csak fizikai, vagy netán mentális egyensúlyunk érdekében is érdemes-e félretenni a munkát és adott esetben betegszabadságra menni. 

• A HR News brit munkaerőpiacra vonatkozó 2023-as elemzése szerint, különösen erős korreláció mutatkozik a munkavállalói elégedettség (munkahelyi boldogtalanság) és a mentális egészség között: az elégedetlen dolgozók nagyobb valószínűséggel vannak kitéve a depresszió kockázatának (21 százalék vs. 6 százalék) és gyakrabban szenvedtek kiégéstől (33 százalék vs. 9 százalék).
• A 2020-as egészségügy világjárvány és gazdasági krízis (COVID-19) egyértelműen rámutatott arra, hogy egy járvány (COVID-19, SARS, H1N1, MERS, Ebola), vagy annak következményei (karantén, home office, munkacsökkenés, állásvesztés, stb.,), illetve az ezektől való félelem munkahelyi mentálhigiénés következményeit cseppet sem szabad félvállról kezelni.
• A Gallup 2021-es globális felmérése szerint a munkavállalók 44%-a nagy mértékű stresszt és szorongást él meg. Az aggodalom, a szomorúság és a harag a COVID-járvány előtti szinteket is meghaladja, a stressz mértéke pedig egyenes új csúcsokat döntöget, amely  munkáltató jól-lét programok hiányában, dolgozói kiégéshez, valamint magas felmondási arányokhoz vezethet.
  
• a PwC kétezer főt alapul vevő kutatása azt mutatta ki, hogy az Egyesült Királyságban az alkalmazottak mintegy 34%-a olyan egészségügyi problémákkal küszködik, amelyek mentális okokra vezethetők vissza. A britek többsége számára azonban – Magyarországon meg pláne – a mentális betegszabi még mindig tabunak számít, sőt a gyengeség, adott esetben a feladatvégzésre alkalmatlanság jele.
• a Gallup 7500 embert bevonó 2018-as felmérése szerint a munkavállalók 23%-a rendszeresen, további 44%-a pedig alkalmanként tapasztal munkahelyi mentális problémákara (kiégésre) utaló jeleket . Vagyis a dolgozók kétharmadát érinti többé-kevésbé munkahelyi mentálsi zavar.
  
• a Deloitte által végzett, 1000 egyesült államokbeli munkavállaló válaszain alapuló felmérés szerint pedig a megkérdezettek 77%-a vette már észre magán a kiégés tüneteit, úgy, hogy 91%-uk, saját bevallása szerint, akkora stressznek van kitéve, hogy az már a munkáját, a magánéletét és az egészségét is kedvezőtlenül befolyásolja.
  
• a londoni King's College kutatása szerint fertőzés miatt karanténba kényszerült munkavállalók érzelmi zavarokat, depressziót, ingerlékenységet, alvászavarokat, poszttraumás stresszt addikciót, szenvednek el, de azoknál, is akik közeli családtagjuk fertőzése miatt kerültek karanténba, félelem, idegesség, szomorúság, bűntudat jelentkezett, elsősorban a szociális és fizikai távolságtartás miatt (a társas izoláció nem egyenlő a magánnyal!). Ráadásul az egyének szintjén megjelent az élet értelmetlenné válása, a gyász, a veszteség élménye, amit a munkanélküliség (és a hajléktalanná válás) még fel is erősített. 
  

A fentiek miatt tehát nem csoda, hogy

• munkahelyi energiahiány vagy kimerültség érzése;
• a munkától való megnövekedett mentális távolságtartás;
• a munkával, a munkavégzéssel kapcsolatban megnyilvánuló negatív és/vagy cinikus megnyilvánulások;
• a munkavégzés nagyfokú hatékonyságának romlása

esetén, 2022-től a doki kiégés-szindrómát is diagnosztizálhat az őt felkereső munkavállalóknál, ugyanis a munkahelyi kiégés (burnout) bekerült az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének (WHO - World Health Organization) hivatalos diagnosztikai kézikönyvbe. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a HR-esek által már jó ideje ismert és elkerülni igyekezett munkavállalói mentális teljesítményromlás, a munkahelyi hangulatingadozás/depresszió, állandósuló szorongás, figyelemzavar tünetegyüttese hivatalosan is orvos által kiírható betegséggé vált. Viszont nem jelenti azt, hogy - az orvosi segítség biztos tudatában - meg kellene várnunk azt az állapotot, amíg a munkahelyi kiégettség, a depresszió elhatalmasodik rajtunk, vagy maga alá temet, a fáradtság, a kimerültség, a nem megfelelően kezelt konfliktusos helyzetek sokasága, az eredménytelenség vagy az önmagunkhoz, illetve a munkaköri elvárásokhoz képesti alulteljesítés.

Figyeljünk, tehát, oda a fizikai mellett a szellemi leterheltség negatív következményeire, mert „megéri” időben pihenőt kérni, szükség esetén orvoshoz vagy más szakemberhez, példásul coachoz fordulni! A munkájában kiégett vagy egyéb mentálhigiéniai problémával küzdő dolgozót, ugyanis, nem fogja a hétvégi pihenés vagy egy a doktor által felírt szabadság, esetleg pirula meggyógyítani. Ennél azért több kell: a helyzet kialakulásában a saját felelősség felismerése, a "tanulságok" őszinte és belátó levonása, és csak az azt követő ingerszegény környezetbe való visszavonulás, esetleg egy teljesen más aktivizáció megteremtése az, amely segíthet.