"Tanulj úgy, mintha örökké élnél!"
A korunkra jellemző, az emberi tanulási készséget, illetve hajlandóságot (vagy hozzáállást?) messze meghaladóan rohanó, változó világban teljesen elhibázott, illetve elavult az az életvezetési felfogás, vagy ha úgy tetszik, kultúrköri beágyazódás, amely szerint életünk első negyedében "csak" tanulunk, utána meg a tanulásba ölt, egyébként villámgyorsan elavuló tudásunkat - befektetéseinket - igyekszünk kamatoztatni, illetve abból megélni.
"Élj úgy mintha ma lenne az utolsó napod. Viszont ezen a napon tanulj úgy, mintha örökké élnél."
Mondotta mindezt Mahatma Gandhi - nagyjából így. Persze, annak idején, például a XIX. század második felében élő ember is joggal érezhette úgy - akárcsak a ma dolgozója - hogy a világ valósággal elrohan mellette veszélyeztetve munkáját, megélhetését, egzisztenciáját, jövőjét. Sokan még csak felfogni is képtelen voltak, nemhogy megtanulni az újabbnál újabb innovációkat, technológiákat, újításokat. Pont úgy, ahogy napjaink munkavállalója is kétségbeesetten néz körbe, amikor önvezető autókról, algoritmizálható munkakörökről, toborzó-droidokról, a mesterséges intelligencia evolúciójáról, robot-szakácsokról, -felszolgálókról, -pizzafutárokról, 3D-s nyomtatásról vagy éppen csillagközi utazás lehetőségéről hall. A XIX század (és azt megelőzően az ipari forradalom) legendássá vált feltalálói évről évre fantasztikusabbnál fantasztikusabb találmányokkal álltak elő. Ekkor jelentek meg az első, már négyütemű motorral hajtott járművek prototípusai, az égen ember vezette gépmadarak tűntek fel. Az elektromosság felfedezése, illetve dolgoztatása, a távíró, a telefon, majd a rádió elterjedése, illetve a hang-, és mozgóképrögzítő technológiák felbukkanása a kommunikáció legjelentősebb forradalmát hozta el a könyvnyomtatás feltalálása óta. Hasonlóan forradalmi változást eredményezett az építészetben a vasbeton, a hadviselésben a dinamit és a korai gyorstüzelésű fegyverek felbukkanása és még hosszasan lehetne sorolni.
Az ember(iség egésze) persze, akkor is megbirkózott a változásokkal, ahogy most is meg fog. Na, nem mindenki! Hanem csak azok, akik nem egyszerűen megtanulnak valamit, hanem azt tanulják meg, hogy kell egy életen át tanulni, fejlődni, változni, alkalmazkodni.
de Magyarországon az élethosszig való tanulás (life-long learning) igencsak gyerekcipőben jár még, olyannyira, hogy 2018-ban a 25-64 éves korosztály csupán 6%-a képezte magát (illetve biztosította ezt a munkáltatójuk számukra) valamilyen módon, miközben az EU-s átlag 11,1 % (a svédek és a finnek 30% közelében járnak!), az európai ET 2020 program stratégiai célkitűzése pedig a minimum 15%.
