Háttérbeszorulás? Háttérbevonulás!
A Budapest Bank és az Avanti Research, a 200 millió Ft éves árbevétel
fölötti, magyar, kis- és középvállalkozások cégtulajdonosainak/ügyvezetőinek
generációváltási-vezetőutánpótlási elképzeléseit feltáró 2021-es reprezentatív felmérése
szerint:
- a vállalkozásvezetők döntő többsége (91%-a) nem gondolkodik a vezetői pozíció átadásán, annak ellenére sem, hogy ők maguk az utódlás tekintetében az ideális életkort 65 és 70 életév közöttire teszik, és harmaduk már bőven elmúlt 60 éves…
- a kkv-s cégvezetők kétharmada családon belül szeretné továbbadni az irányítási-vezetési feladatokat (a hazai kis- és középvállalkozások 75-90%-a családi vállalkozásnak tekinthető!), de az esetek csupán 16%-ában van kijelölt utód;
- a vállalkozás egészének vagy akárcsak egy részének értékesítése – amely utód hiányában kézenfekvő megoldás lehet az elkerülhetetlen vezetőváltásra – a cégtulajdonosok 87%-ának egyáltalán nincs szándékában.
Summázva: a kkv cégvezetők-tulajdonosok, tisztában vannak vele, hogy vissza kellene vonulniuk, át kellene adniuk a stafétabotot, de a saját utódlásukkal gyakorlatilag nem foglalkoznak, "szemérmesen" elkerülik... (a pandémia ráadásul remek "kifogás" is erre: 2019-bn még a cégek 15%-ánál merült fel a utódlás gondolata, de 2020-ra ez 9%-ra csökkent. A PwC vonatkozó kutatása szerint is 2019-ben még a potenciális utódok 48% mondta azt, hogy jelentős belső feladatokat kapnak, 2022-ben viszont már csak 28%-uk nyilatkozott így...).
Pedig az érinett gazdasági szektor a magánszférában foglalkoztatottak kétharmadának biztosít munkalehetőséget idehaza, és a magyar gazdaság teljesítményéhez a teljes hozzáadott érték közel 50%-ával járul hozzá, vagyis a kkv-k sikeres működése nemzetgazdasági és foglalkoztatáspolitikai-munkaerőpiaci érdek.
Az MNB 2022-es adatai szerint 53 ezer olyan hazai vállalkozás van - a teljes hazai vállalati árbevétel 4%-t megtermelve és a versenyszférában dolgozók 8%-t foglalkoztatva -, amelynek vezetője 65 év körüli.
A 90-es években vállalkozást indító nemzedék nyugdíjas korúvá vált, így a generációváltás (amelyhez a szervezetek és munkaközösségek felkésztése, valamint a folyamatok, illetve a működés rugalmasságának biztosítása mellett, elsősorban tehetséges, képzett és agilis újgenerációs vezetők szükségeltetnek, legyen az családtag vagy sem) soha nem látott súllyal nehezedik a hazai kis- és középvállalkozói szférára. Az elkövetkezendő 8-10 évben a hazai kkv-k több mint felét, mintegy 12 ezer vállalkozást fog érinteni közvetlenül a generációváltás, de döntés, felkészülés (tudatos utódlástervezés és menedzselés) és következetes végrehajtás nélkül, vagy egyszerűen megfelelő utód hiányában a cégek nemcsak a működésüket, illetve a családi megélhetésüket, hanem a nemzetgazdaságban elfoglalt szerepüket is kockáztatják.
Egyes felmérések szerint a magyarország családi vállalkozások alig 30%-a éli túl az első generációváltást. Ennek oka többek között az, hogy idehaza csak a rendszerváltást követően indultak az első családi cégek, így nem áll rendelkezésre minta és tudás az utódlásra (a PwC 2022-es felérése szerint az érintett vállalkozások közel 40%-a nem is rendelkezik utüódlási tervvel). Ráadásul itthon általában kisebbek is a családi vállalkozások mint Nyugat-Európában, így jóval több feladat hárul az alapító-tulajdonos-cégvezetőre, és nincs kapacitás strukturált irányításra, így sikeresen menedzselt utódlásra sem.
De a generációváltás mögött nem csak gazdasági megfontolások állnak, sőt. Elsőgenerációs (alapító) cégtulajdonos-ügyvezető-ceo legyen a talpán, aki képes, kész és felkészült a saját cégénél a saját háttérbeszorulásával szembenézni, sőt mi több, azt háttérbevonulásként menedzselni:
2012-ben 69 éves voltam. Tehát adott volt a kérdés: képes leszek-e ezt csinálni egész hátralevő életemben. Végül úgy döntöttem, hogy inkább felnevelem a lányomat, és élvezem az életet egy ideig még. Megtehettem volna, hogy nem adom el a Lucasfilmet a Disney-nek, és ráveszek valakit, hogy irányítsa a produkciókat, de ez nem lett volna igazi visszavonulás. A Birodalom visszavág és A Jedi visszatér idején is szerettem volna félreállni az útból, de képtelen voltam rá. Ott voltam minden egyes napon. Annak ellenére, hogy a stábtagok a barátaim voltak, és nagyszerű munkát végeztek, az már nem volt ugyanaz, mintha én magam csináltam volna meg. Olyan volt, mintha eltávolítottak volna az egésztől. Mikromenedzser típus vagyok, vagyis nem az a fajta főnök, aki ismerteti a vízióját, aztán hagy szépen mindenkit dolgozni, hanem olyan, aki minden egyes munkafázist személyesen akar ellenőrizni, és keményen kritizál mindenkit, ha az illető egy kicsit is eltér az ő elképzeléseitől. […] Úgy döntöttem végül, hogy akkor hagyom az egészet, élvezem inkább, amim van. Az egész életemet a Csillagok háborúja megalkotásával töltöttem. 40 évet! Ennek az elengedése nagyon-nagyon fájdalmas volt, mert a Disney vezetőségében úgy döntöttek, hogy ők valami mást akarnak csinálni. A dolgok nem mindig alakulnak úgy, ahogy szeretnéd. Az élet már csak ilyen. De ez volt a legjobb, amit tehettem."