Kerékpárral munkába a Petőfin

Inaktív-aktivizáció

A tőke kötelezettségekkel jár

Az ország legelsőként megnyílt csecsemő otthonának Csepelen az volt a küldetése, hogy a mi munkás fiatal asszonyainkat a szoptatás akár hatóránkénti kötelme se hátráltassa a kenyérkeresésben. Így, aki nem óhajtotta igénybe venni a háromheti szülési szabadságát, akár 10 nap után is munkába állhatott. Különösen a töltényhüvely és lőporgyári kismamák örülhettek az üzemi kisdedóvónak, mert hogy ez az ő műhelycsarnokuk tőszomszédságában épült, közvetlenül a megvakult katonákat is foglalkoztatni képes  lőszercsomagoló mellé." (Závada Pál: Hajó a ködben)

Amit manapság gondoskodó szervezetként, vagy vállalati felelősség vállalásként (CSR - corporate social responsibility), esetleg fenntartható fejlődésként (ESG) vagy munkáltatói elkötelezettségként élünk meg a munka világában, azt Weisz Manfréd fa 20. század első felének meghatározó, közel 30 ezer dolgozónak munkát adó, az akkori teljes magyar GDP 10%-t előállító cégbirodalomnak, az Osztrák-Magyar Monarchia második legnagyobb hadianyaggyárának, a csepeli Weiss Manfréd Acél- és Fémműveknek (mai közismertebb nevén a Csepel Műveknek) az alapító tulajdonosa így fogalmazott meg:

A tőke kötelezettségekkel jár.

Az első bölcsőde, mely intézmény kimondott célja volt, elsősorban a gyári munkások gyermekei számára nappali felügyelet és gondozás biztosítása, 1844 november 14-én nyílt meg Párizsban (Magyarországon, 1852-ben, Pesten).

Politikai állás-foglalás... ééés állás-vesztés...

Igen ritka (volt) kishazánkban, hogy néhány – renitens – dolgozó elbocsátása a lapok címoldalaira, politikai viták középpontjába, utcai megmozdulások transzparenseire kerüljön. Az pedig példa nélküli, hogy mindez közalkalmazottakkal történjen meg, nevesítve pedagógusokkal, például a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnázium öt tanárával: a (majdnem)teljes média széleskörű híradásai szerint, hárman személyesen vették át, ketten pedig postán kapták meg a 2022. szeptember 30-i keltezésű rendkívüli felmentésüket a munkáltató szerepét betöltő Belső-Pesti Tankerületi Központtól, mert - sok más pedagógus által is felvállalt - mélyerkölcsi indíttatású, erőszakmentes, de mégis agresszív, viszont ami ebben az esetben „rosszabb”, a munkaerőpiactól teljesen idegen polgári engedetlenséget választották az igazságtalannak, méltánytalannak vélelmezett, vonatkozó munkajogi szabályozás és foglalkoztatási-munkáltatási gyakorlat ellen. 

Adja magát tehát a kérdés, hogy egy-egy konfliktusos foglalkoztató-foglalkoztatotti munkakapcsolat hogy’s miként kerülhet egyáltalán politikai csatározások homlokterébe, úgy, hogy elvileg a munkahelyi politizálás gyakorlatilag minden munkahelyen tiltott vagy legalábbis kerülendő viselkedési kategória, mind a verseny-, mind a közszférában. 

Ugyanis nem elég csinálni dolgokat, jó dolgokat kell csinálni, ráadásul jól kell azokat a jó dolgokat csinálni! Azért, mert valaki kiváló pedagógus, még nem jelenti azt, hogy harcos aktivistaként is megállja a helyét, és jó eszközöket választ és használ munkajogi céljai elérése érdekében. De igaz ez a megbízható és hűséges politikacsinálókra is. Attól még, hogy valakinek a politikai lojalitása megkérdőjelezhetetlen, munkaerő-piaci kérdésekben, vitákban, szakmai problémák megoldásában bizony lehet, hogy nagyon is amatőr, kvázi „megbízhatatlan”.

• oktatási-rendszer megváltoztatása;
• tanári szólásszabadság,
• szabad tankönyvválasztás;
• Nemzeti alaptanterv (NAT) kritikája; 
• oktatás belügyminisztériumi felügyeletének bírálata;
• uniós forrásokból történő oktatás-finanszírozás;
• ellehetetlenített sztrájkjog elleni fellépés;

okán mutatott polgári engedetlenség, demonstráció, tüntetés, petíciózás már politikai terep, olyan csatatér, ahol a proletárok/pedagógusok bizony esetlenül mozognak, és bukásra vannak ítélve.  És aki politikai fegyvert ránt, az számoljon vele, hogy politikai fegyver által is vész el: a munkahelyi politikai állásfoglalás bizony, könnyen állásvesztéssel járhat. Erkölcsileg kikezdhetően, társadalom-politikailag talán elfogadhatatlanul ugyan, de sajnos "jogosan". 

A bíróság a rendkívüli felmondással kirúgott kölcseys tanárok másodlagos kereseti kérelmét megalapozottnak találta és a Tankerületi Központot  (alperes) kötelezte a felmentési időre járó távolléti díj és végkielégítés megfizetésére. A másodrendű felperes tekintetében pedig a rendkívüli felmentés indokolását valótlannak ítélte meg, mert annak ellenére, hogy az illető tanár a kérdéses napokon feliratkozott ugyan a polgári engedetlenségre, de az óráit mégis megtartotta.

Mindenszentek vagy Halottak napja? Egy a biztos: valamelyik munkaszüneti nap!

Az október végi, november eleji "halottas" emléknapok, és dátumok közötti keszekuszaság tisztázása végett:

A Mindenszenteket megelőző naphoz (október 31.) kapcsolódik a HALLOWEEN (All Hallows' Eve), amely magyarul a mindenszentek éjszakáját, pontosabban annak előestéjét jelenti. A keltáknál ekkor ért véget a nyár, ekkor terelték a szarvasmarha csordákat a legelőről az istállókba és ünnepelték az újévet, egyszerre hódolva a Napisten és a Holtak Ura előtt. A középkori hiedelmek szerint a Mindenszenteket megelőző nap végezték üzelmeiket a boszorkányok, a varázslók és egyéb kóbor rontó lelkek, mert ilyenkor a szellemi és a fizikai világ érintésnyire kerül egymástól, és így ekkor a legnagyobb erejű a mágia. A torz vonásokkal "ékesített" lámpások azonban megvédik a földi utazókat a rossz szellemektől, ártó lelkektől. Napjainkra a HALLOWEEN, a pogány kelta ünnepből - többek között a Mindenszentek és a Halottak Napja ügyes egyházi marketingjének köszönhetően - egy, főként a gyerekek fantáziáját megmozgató, ijesztgetős bulinappá, illetve estévé alakult át.

A MINDENSZENTEK ünnepét a 4. században még a Pünkösd utáni első vasárnap ülték meg (az ortodox keresztény egyház ma is ekkor tartja). A kezdetben az összes keresztény vértanúra, később "minden tökéletes igazra" emlékező keresztény ünnep a 8. században került át november 1-jére, az All Hallows' Eve kelta ünnep időpontjára - amely eredetileg a kóbor lelkek, illetve a kelták halotti istenének éjszakája volt - amikortól is a tisztítótűzben már megtisztult, a mennyekbe jutott üdvözültekre emlékeznek. Általános szokás, hogy Mindenszentek napján rendbe teszik és virággal díszítik a sírokat, és az isteni örök világosság jelképeként gyertyát gyújtanak a halottak üdvéért. Vannak vidékek ahol e napon harangoztatnak a család üdvözült halottaiért, máshol ételt ajándékoznak a szegényeknek. Sokan úgy tartják, hogy a halottak ezen az éjszakán kikelnek a sírból, így a családi lakomán nekik is terítenek, és minden helyiségben lámpát gyújtanak, hogy eligazodjanak a házban. A Mindenszentek tehát a katolikus egyházban az összes üdvözült lélek emléknapja, a protestánsok viszont az elhunytakról emlékeznek meg ilyenkor. Magyarországon 2000 óta - fél évszázad után ismét munkaszüneti nap.

A november 2-i HALOTTAK NAPJA későbbi, de azért ez se mai eredetű ünnep: Szent Odiló clunyi apát 998-ban vezette be emléknapként a clunyi bencés apátság alá tartozó bencésházakban. Ezt hamarosan a renden kívül is megülték, és a 14. század elejétől a katolikus egyház egésze is átvette. A megemlékezés a halottakról, elhunyt szeretteinkről, az értük való közbenjárás a purgatórium (tisztítóhely) katolikus hittételén alapul. Azoknak, akik Isten kegyelmében hunytak el, de törlesztendő bűn- és büntetésteher van még lelkükön, Isten színe előtt meg kell tisztulniuk. Lelkileg nagy vigasztalás a hátramaradottaknak, hogy tehetnek valamit eltávozott szeretteikért imával, vezekléssel, szentmisével. Így e napon gyertyákat, mécseseket gyújtanak az elhunytak emlékére, hogy a világosban a "véletlenül kiszabadult lelkek" újra visszataláljanak a maguk sírjába, ne kísértsenek, ne nyugtalanítsák az élőket (azért is érdemes megszépíteni ilyenkor a sírokat, hogy a halottak szívesen maradjanak az örök lakhelyükben). A Halottak Napja így fokozatosan vált egyházi ünnepből általános, az összes elhunytakról való megemlékezéssé. De ez nem, illetve nem ez (mármint a Halottak Napja) a munkaszüneti nap, hanem a Mindenszentek.

Paradigma, hogy paradigmát kell váltani?

Egyáltalán nem. A PARADIGMAVÁLTÁS (a szemléletváltás, a rugalmas alkalmazkodás, a változási agilitás - bárhogy nevezzük is) az eredményes és tartós munkaerő-piaci jelenlét sikerének alfája (és omegája)! Ezért, ez úton is...

"Egyszer régen egy beszélgetés közben megkértem Jánossy Ferencet, a kiváló gépészmérnököt és közgazdászt, tervezzen már egy olyan mechanizmust, amely mindhárom irányba forgatható. A gépész felháborodva válaszolt, hogy az lehetetlen. Ekkor megmutattam neki a Rubik-kockát, ami akkor még nagy újdonság volt. Tekergette egy ideig, látszott rajta, ahogy megérti a szerkezetét, majd nagyon színpadiasan kezébe helyezte a kockát és így szólt: „Uraim, ez a tárgy nem létezik.” (Mérő László: A tökéletes tökéletlenség)

Hány lesz az óra Vekker úr?

Talán épp eme indián mondás bölcsességét felismerve - egyébként Finnország kezdeményezésére - az Európai Parlament 2018-ban az évi kétszeri óraátállítás szükségességének felülvizsgálatát kezdeményezte. Ezt követően az Európai Bizottság 2018. júliusában arra kérte az uniós polgárokat, döntéshozókat, érintett hatóságokat, gazdasági szakembereket, hogy online kérdőív kitöltésével mondjanak véleményt, illetve fejtsék ki álláspontjukat az óraátállás közlekedésre, energiamegtakarításra, munkavégzésre, valamint emberi egészségre gyakorolt hatásairól. Az európai méretű konzultáción 4,6 millióan mondták el véleményüket és 84%-uk az óraátállítás megszüntetése mellett foglalt állást.

Az emberek ezt akarják, mi pedig megcsináljuk!"

jelentette ki az eredményeket megismerve Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság akkori elnöke és az óraátállítgatás megszüntetésének folyamata  elindult, olyannyira, hogy 2019. március 26-án az Európai Parlament a plenáris ülésén megszavazta az évi kétszeri óraátállítás több évtizedes gyakorlatának 2021-től történő megszüntetését. A strasbourgi határozat értelmében azok az uniós tagállamok, amelyek a nyári időszámítás megtartása mellett döntenek, 2021 márciusában állítanak majd órát utoljára, a téli időszámítást választók pedig 2021 októberében. 

De úgy tűnik, hogy a Covid-19 okozta pandémia elsöpörte e népakaratot, és például Magyarország esetén még most nincs döntés arról, hogy országunk melyiket preferálja majd, a földrajzi fekvésünknek és az itt élők a szervezete számára megfelelőbb télit, vagy az eredetileg energiatakarékossági okokból foganatosított nyárit, és - bár kiállva a megszüntetése mellett - a kettős időszámítás eltörlését a közös európai megegyezéshez kötötte, az EP döntés határidejét pedig 2024-ig halasztotta.

De bárhogy is lesz, vélhetőleg már nem sokáig kell ide-oda tekergetnünk az időt, mert ahogy Golda Meir (volt izraeli munkaügyi miniszter, a világ harmadik női miniszterelnöke), is mondotta volt:

Muszáj, hogy én irányítsam az órát, és ne az óra engem!"

és előbb-utóbb beköszönt az örök tél. Vagy az örök nyár. Legalábbis az órák mutatóinak időszámlálása szerint...

Kapunyitási pánikolók

A legfiatalabb munkaszüneti ünnepnapunk

A harminc éven át kimondani is félt, átértelmezni, illetve eltusolni próbált, manapság pedig már kisajátítani igyekezett (mindenki: „I can't calm, I'm Hungarian”...)  októberhuszonhárom 1991 óta munkaszüneti nap. És nem mellesleg persze, az 1956-os forradalom és szabadságharc kezdetének, valamint a Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltásának ünnepnapja.

1956. októberének második felében az országszerte meginduló – akkor még döntően "csak" szociális elégedetlenségből fakadó és az akkori lengyelországi eseményekkel szolidaritást kifejezni kívánó – egyetemi diákmegmozdulások pár nap alatt általános reformokat követelő mozgalommá váltak, amelyek aztán a budapesti Bem-szobornál tartott szimpátiatüntetésben, illetve rendszerellenes tömegdemonstrációban csúcsosodtak ki október 23-án. Az aznap kora délután a Bem szobornál összegyűlt tömeg kora estére a Parlament elé vonult, ahol a közel kétszázezer főre gyarapodott tiltakozók meghallgatták Nagy Imre reformokat ígérő beszédét, közben a tüntetők egy másik csoportja ledöntötte a Dózsa György úti Sztálin-szobrot. Késő estére pedig a Magyar Rádió épületénél valódi ostromállapot alakult ki: a fegyverhez jutott – és a követeléseiket a rádión keresztül terjeszteni kívánó – tüntetők és az épületet védő ÁVH-sok közötti tűzharccal gyakorlatilag megkezdődött a magyar nép a proletárdiktatúra elleni forradalma és a szovjet megszállás elleni fegyveres felkelése, amely aztán a fegyveres felkelők ellenállásának szovjet csapatok általi vérbefojtásával és teljes felmorzsolásával feje­ződött be november 11-én.

A forradalom leverését követően tilos volt október 23-át nemhogy megünnepelni, de még forradalomként említeni is. A hivatalos álláspont szerint „ellenforradalom” zajlott, melyet „reakciós” és „köztörvényes elemek” szerveztek. Az 1980-as évek végének közeledtével kezdett aztán ’56 valódi története széles nyilvánosságot kapni. 1988-ra már Nagy Imre és az ötvenhatosok rehabilitációjának követelése is "mindennapossá" vált, rá egy évre pedig, több százezres tömeg előtt temetik újra a kivégzett miniszterelnököt és mártírtársait.

Mindezeken túl október 23-a történelmi jelentőségét az is jól példázza, hogy 

amellett, hogy Bethlen Gábort, Erdély aranykorának megteremtőjét is október 23-án (csak kicsit korábban, 1613-ban) választotta meg fejedelemmé a kolozsvári országgyűlés,

1989-ben az akkori megbízott államfő, Szűrös Mátyás, a Parlamentnél összegyűlt százezres tömeg előtt ezen a napon kiáltja ki a III. magyar demokratikus köztársaságot, az új, demokratikusan választott országgyűlés pedig 1991-ben hivatalos nemzeti ünneppé nyilvánítja október 23-at, amely így válik az 1956. évi forradalom és szabadságharc kezdetének, valamint a Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltásának ünnepnapjává. És munkaszüneti nappá.

A legjobban fizetett vezetők

Annak idején Rómában, annak is a köztársaság korában a magas állami közhivatalnokok számára nem járt fizetés. A magisztrátusi pozíciókat kizárólag vagyonos emberek pályázhatták meg, akiknek nem volt szükségük díjazásra, így akarták elkerülni a korrupció lehetőségét az államapparátusban.  Manapság a politikusok a legjobban keresők közé tartoznak, a legtöbb országban a legmagasabb bérezési kategóriában vannak...

Tetőfedő festő

Sok művész furcsa, de Travis Chapman nem. Ő csak egy átlagos apuka, egy tetőfedő cég tulajdonosa, egyszerű, normális arc”

mondják róla, aki miután egy nehéz munkanap után lefekteti a gyerekeit, és a ház elcsendesedik, mintegy kényszercselekvésként, autodidakta módon festeni kezd, és az éjszakába nyúlóan 3-4 órán át alkotja meg naiv-szürrealista képeit.

Mikromenedzserkedés

A mikromenedzserkedés jórészt a mikromenedzserkedő menedzser a munkáját végző beosztottja felé tanúsított (sokszor akaratlanul is bántó)  bizalmatlanságából, és gyakran téves (ráadásul rejtegetni igyekezett ) alulértékeléséből fakad.

A munkahelyi kiégés doki által kiírható mentális betegséggé vált

Még 2017-ben egy michigani webfejlesztő arról posztolgatott a Twitteren, hogy a mentális egészsége érdekében két szabadnapot vett ki, és hogy mennyire hálás a főnökének, aki volt szíves emlékeztetni arra, hogy a regenerálódás nemcsak a fizikai, de a mentális egészség érdekében is rendkívül fontos, sőt arra is felhívta a figyelmét, hogy a lelkünk vagy épp a szellemünk épp' oly’ érzékeny, mint a testünk – főleg ha  munkahelyi nehézségeken megy keresztül, vagy problémákkal küzd. A tweet aztán az egész világot bejárta, és komoly vita indult arról, hogy csak fizikai, vagy netán mentális egyensúlyunk érdekében is érdemes-e félretenni a munkát és adott esetben betegszabadságra menni. 

• A HR News brit munkaerőpiacra vonatkozó 2023-as elemzése szerint, különösen erős korreláció mutatkozik a munkavállalói elégedettség (munkahelyi boldogtalanság) és a mentális egészség között: az elégedetlen dolgozók nagyobb valószínűséggel vannak kitéve a depresszió kockázatának (21 százalék vs. 6 százalék) és gyakrabban szenvedtek kiégéstől (33 százalék vs. 9 százalék).
• A 2020-as egészségügy világjárvány és gazdasági krízis (COVID-19) egyértelműen rámutatott arra, hogy egy járvány (COVID-19, SARS, H1N1, MERS, Ebola), vagy annak következményei (karantén, home office, munkacsökkenés, állásvesztés, stb.,), illetve az ezektől való félelem munkahelyi mentálhigiénés következményeit cseppet sem szabad félvállról kezelni.
• A Gallup 2021-es globális felmérése szerint a munkavállalók 44%-a nagy mértékű stresszt és szorongást él meg. Az aggodalom, a szomorúság és a harag a COVID-járvány előtti szinteket is meghaladja, a stressz mértéke pedig egyenes új csúcsokat döntöget, amely  munkáltató jól-lét programok hiányában, dolgozói kiégéshez, valamint magas felmondási arányokhoz vezethet.
  
• a PwC kétezer főt alapul vevő kutatása azt mutatta ki, hogy az Egyesült Királyságban az alkalmazottak mintegy 34%-a olyan egészségügyi problémákkal küszködik, amelyek mentális okokra vezethetők vissza. A britek többsége számára azonban – Magyarországon meg pláne – a mentális betegszabi még mindig tabunak számít, sőt a gyengeség, adott esetben a feladatvégzésre alkalmatlanság jele.
• a Gallup 7500 embert bevonó 2018-as felmérése szerint a munkavállalók 23%-a rendszeresen, további 44%-a pedig alkalmanként tapasztal munkahelyi mentális problémákara (kiégésre) utaló jeleket . Vagyis a dolgozók kétharmadát érinti többé-kevésbé munkahelyi mentálsi zavar.
  
• a Deloitte által végzett, 1000 egyesült államokbeli munkavállaló válaszain alapuló felmérés szerint pedig a megkérdezettek 77%-a vette már észre magán a kiégés tüneteit, úgy, hogy 91%-uk, saját bevallása szerint, akkora stressznek van kitéve, hogy az már a munkáját, a magánéletét és az egészségét is kedvezőtlenül befolyásolja.
  
• a londoni King's College kutatása szerint fertőzés miatt karanténba kényszerült munkavállalók érzelmi zavarokat, depressziót, ingerlékenységet, alvászavarokat, poszttraumás stresszt addikciót, szenvednek el, de azoknál, is akik közeli családtagjuk fertőzése miatt kerültek karanténba, félelem, idegesség, szomorúság, bűntudat jelentkezett, elsősorban a szociális és fizikai távolságtartás miatt (a társas izoláció nem egyenlő a magánnyal!). Ráadásul az egyének szintjén megjelent az élet értelmetlenné válása, a gyász, a veszteség élménye, amit a munkanélküliség (és a hajléktalanná válás) még fel is erősített. 
  

A fentiek miatt tehát nem csoda, hogy

• munkahelyi energiahiány vagy kimerültség érzése;
• a munkától való megnövekedett mentális távolságtartás;
• a munkával, a munkavégzéssel kapcsolatban megnyilvánuló negatív és/vagy cinikus megnyilvánulások;
• a munkavégzés nagyfokú hatékonyságának romlása

esetén, 2022-től a doki kiégés-szindrómát is diagnosztizálhat az őt felkereső munkavállalóknál, ugyanis a munkahelyi kiégés (burnout) bekerült az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének (WHO - World Health Organization) hivatalos diagnosztikai kézikönyvbe. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a HR-esek által már jó ideje ismert és elkerülni igyekezett munkavállalói mentális teljesítményromlás, a munkahelyi hangulatingadozás/depresszió, állandósuló szorongás, figyelemzavar tünetegyüttese hivatalosan is orvos által kiírható betegséggé vált. Viszont nem jelenti azt, hogy - az orvosi segítség biztos tudatában - meg kellene várnunk azt az állapotot, amíg a munkahelyi kiégettség, a depresszió elhatalmasodik rajtunk, vagy maga alá temet, a fáradtság, a kimerültség, a nem megfelelően kezelt konfliktusos helyzetek sokasága, az eredménytelenség vagy az önmagunkhoz, illetve a munkaköri elvárásokhoz képesti alulteljesítés.

Figyeljünk, tehát, oda a fizikai mellett a szellemi leterheltség negatív következményeire, mert „megéri” időben pihenőt kérni, szükség esetén orvoshoz vagy más szakemberhez, példásul coachoz fordulni! A munkájában kiégett vagy egyéb mentálhigiéniai problémával küzdő dolgozót, ugyanis, nem fogja a hétvégi pihenés vagy egy a doktor által felírt szabadság, esetleg pirula meggyógyítani. Ennél azért több kell: a helyzet kialakulásában a saját felelősség felismerése, a "tanulságok" őszinte és belátó levonása, és csak az azt követő ingerszegény környezetbe való visszavonulás, esetleg egy teljesen más aktivizáció megteremtése az, amely segíthet.

"...bátorítsuk azokat, akiknek nem!”

„…több időt töltünk azzal, hogy gratuláljunk azoknak, akiknek sikerült, mint azzal, hogy bátorítsuk azokat, akiknek nem!”

Neil deGrasse Tyson, aki miatt a Plútó már nem bolygó többé

Muszáj lesz tovább dolgozni, sőt öngondoskodni is kell!

Az évszázad közepére kigazdálkodhatatlanná válik a nyugdíjasok ellátása, sőt az érintetteknek komoly jövedelem csökkenéssel is szembe kell nézniük. A "jólét" csökkenésének egyik legfőbb oka a munkaképes korúak és a nyugdíjaskorúak arányának, valamint a munkát végző korosztály belső összetételének megváltozása, azaz röviden az öregedő társadalom. 

A GKI Gazdaságkutató elemzése szerint a következő 20 évben nagyjából 2 millió 600 ezer fő fogja átlépni a jelenlegi nyugdíjkorhatárt jelentő 65. életévet, de csak 1 millió 900 ezer fő fog belépni a munkaerőpiacra (átlagosan 20 éves korukban). Így 2045-ban legalább 700 ezer fővel lesz kevesebb a gazdaságilag aktív korú Magyarországon. Ha a jelenlegi nyugdíjkorhatár lesz akkor is érvényben. akkor a várható foglalkoztatás 530 ezer fővel csökken.

Ezért a leggazdagabb országokban 

• legalább 70 évre kellene emelni a nyugdíjkorhatárt legkésőbb 2050-ig, mert akkorra a várható élettartam elérheti a 100 évet, így a 65 év feletti korosztály létszáma meg fog háromszorozódni és - egyes kalkulációk szerint - elérheti a 2,1 milliárd főt (ez pedig azt jelenti, hogy világviszonylatban minden öt emberből egy nyugdíjas lesz).
• a termelési folyamatok optimalizálása és az új termékek fejlesztése helyett a fejlett munkaerő-megtartási megoldásokra, ezen belül az idősebb generáció munkaképességének és munkakedvének meghosszabbítására kell koncentrálni

De Magyarországon sem jobbak a kilátások, hasonló cipőben járunk! Nálunk két aktív munkavállalónak kellene eltartania egy nyugdíjast a nem túl távoli jövőben. Ráadásul egyre nő a nyugdíjba vonulók évenkénti száma is (míg például 2015-ben „csak” 59,9 ezer öregségi nyugdíj-megállapítással volt dolga a nyugdíjbiztosítónak, addig 2016-ban már 100,2 ezer főre emelkedett az érintettek száma).

A KSH 2022-es adatai szerint Magyarországon közel 2 030 000 személy kap öregségi nyugdíjat, melynek átlag összege nettó 150 571 forint (413 euró) - ebben az összegben nincsenek benne a jövedelemhez kapcsolódó megtakarítások (második nyugdíjpillér), valamint az önkéntes alapú nyugdíjbiztosítások, illetve egyéni megtakarítások (harmadik nyugdíjpillér).

Vagyis az öregedő társadalomnak súlyos pénzügyi vonatkozásai is vannak. A mai munkaerő-piacon – nem is a számosságuk, hanem az elfoglalt menedzseri, irányítói, csúcsvezetői, tulajdonosi pozícióik miatt – még uralgató Baby Boomereket és X-generációsokat, de még inkább a következő, a munkaerő-piacon épp túlsúlyba jutó Y és Z generációkat nagyon komoly pénzügyi kihívások elé állítja a nyugdíjrendszerek finanszírozása, mert "egyszerű" és főleg "csak állami” megoldás nem létezik erre a problémára. A munkavállalóknak muszáj lesz tovább dolgozniuk, sőt öngondoskodniuk is kell, a nyugdíjakkal kapcsolatos kényelmes, szemellenzős, az államara mutogató gondolkodásmód megváltoztatása megkerülhetetlen. Mindenki a saját sorsának kovácsa, illetve mindenki a saját nyugdíjának - nem kis részben! - felelőse.

Vagyis a nyugdíjkorhatár emelésén, továbbás az egyéni társadalombiztosítási nyugdíjszámlák naprakész követési lehetőségének megteremtésén túl (amelyek állami feladatok), az öngondoskodás, és ezen belül a nyugdíjalapú egyéni megtakarítás szükségszerű, sőt nélkülözhetetlen tényezővé vált.

A hazai statisztikák azt mutatják, hogy a magyarok 45 éves koruk környékén kapnak észhez, hogy ideje elindítaniuk valamiféle nyugdíjcélú megtakarítást. Vagyis statisztikailag kb.: 20 évük jut arra, hogy összegyűjtsenek annyi pénzt, amiből az állami nyugdíjukat kiegészíthetik. Mert bizony ki kell azt egészíteni! Az aktív korú magyar munkavállalóink is nagyon jól tudják, illetve kutatások szerint arra számítanak, hogy a keresetük mindössze 51%-át fogják megkapni állami nyugdíj formájában, vagyis ahhoz, hogy a nyugdíjas évek beköszöntével a bevételük ne csökkenjen (az életszínvonaluk ne romoljon) a fizetésük közel felét nyugdíjcélú magán megtakarításokból kellene összegyűjteniük. Ha a munkarerő-piacra belépők már az első fizetésüktől kezdve elkezdenének félretenni a nyugdíjas éveinkre, akkor akár már 10.000 Ft alatti havi megtakarításból képesek lennének felépíteni a nyugodt időskorhoz szükséges tőkét. A 40-45 éveseknek ezzel szemben ugyanakkora lejárati összeghez már háromszor-négyszer akkora összeget - havi 30-40 ezer forintot - kellene nyugdíj előtakarékoskodásra fordítaniuk.

Az Allianz Hungária öngondoskodási szokásokat vizsgáló 2022-es, nem reprezentatív kutatása szerint a megkérdezettek alig több mint fele (54%) bízik abban, hogy a mindenkori nyugdíjkorhatár betöltésével abbahagyhatja majd a munkát - de azt is inkább csak a megtakarításainak köszönhetően...

A millenáris nemzedék, úgy tűnik, tudja is ezt. Egy banki felmérés szerint a nyugdíjbiztosítási portfólió 18,1%-a van 35 év alattiaknál, szemben az 5 évvel ezelőtti 11,6%-os aránnyal, ami egyértelműen azt mutatja, hogy az Y és a Z generáció körében elindult egy szemléletmód váltás, amelynek az is része, hogy egyszerűen "menő" a pénzügyi tudatosság és az öngondoskodás. Már ha nem a mamahotel-papabank van a(z ön)gondoskodás hátterében...

Vágy és ábránd

Born elsewhere, made in Hungary

A mai magyar munkaerőpiacon, ami a fizikai munkavállalóknak az összeszerelő üzem (akkugyár, logisztikai központ/raktár), az a szellemieknek a szolgáltatóközpont (SSC): a legapróbb feladatokig uniformizált, futószalagszerű, nem túl magas hozzáadott értékű, az épp legolcsóbb foglalkoztatással rendelkező országokba könnyen átköltöztethető, betanított munka.

“Óriási luxus egy cégnél nem foglalkozni a bumeráng munkavállalókkal”

Kettesmetróklub

Az 1950 szeptember 17-én, az első ötéves terv részeként, minisztertanácsi határozattal kiemelt presztízs-beruházásként elrendelt, de igencsak kezdetleges technológiával (gyakorlatilag ásóval, talicskával, lovas-kocsival) indított, és összességében bruttó 20 évig kivitelezett kelet-nyugati (kettes) metró második, befejező szakaszának átadásakor – 1972 december 22-én – mindössze 18 munkást tüntettek ki, noha az építkezés legintenzívebb szakaszában 5000 ember is dolgozott a kivitelezésen, amely mértékű humán koncentráltságú munkavégzés ezt megelőzően még soha nem folyt Budapesten. 

Eredetileg 1955-re el kellett volna készülnie a kettesmetrónak, de ehelyett az építkezést ’54-ben leállították, majd 10 évig nem is történt semmi. Aztán 1963. november 14-én született kormányhatározat elrendelte a továbbépítést, úgy hogy 1973-ig – ha törik, ha szakad – a metrónak gurulnia kell. Ehhez - vélhetőleg amolyan pozitív ösztönzőnek is szánva - a pártvezetés a metró építőinek adta az egykori Árkád Bazár épületét, a Központi Építő Vállalat (KÉV) pedig az építőmunkásai számára egy szórakozóhelyet alakított ki benne, így találva meg legendás helyét a Metró Mélyépítő Vállalat üzemi étkezdéje és kultúrháza (és az ahhoz tartozó Hordó nevű kocsma), a METRÓ KLUB.

Bagett

Minden évben kiosztják a "Legjobb párizsi bagett" díjat (Grand Prix de la Meilleure Baguette de Paris),  és amelyik pék ezt elnyeri, egyúttal a jogot is megkapja, hogy egy évig az Élysée palota "királyi" beszállítója legyen. Tehát a bagett abszolúte francia "nemzeti ügy", hiszen még a köztársasági elnökséget is ezzel etetik... Olyannyira, hogy a francia pékszövetség már 2018-ban javasolta, hogy támogassa kezdeményezésüket, amely szerint eme talán legjellegzetesebb francia jelképnek ott a helye az UNESCO-világörökségi listán: 2023-ban aztán azzá is vált. 

1993. szeptember 13-án adták ki az úgynevezett kenyérrendeletet  (Le Décret Pain), amely meghatározza a tradicionális francia kenyér készítési kritériumait: a  tésztájának legalább 15-20 órát kell 4-6 Celsius-fokon kelnie (a sütésre már ezután 15-20 perc is elég), a szélessége kb. 5-6 cm, a vastagsága 3-4 cm, a hossza kb. 65 cm, a súlya kb. 250 gramm, a héja jó ropogós, a belseje viszont kellemesen puha kell legyen, és ha összenyomják, vissza kell nyerje jellegzetes hengeres alakját.

A bagett kialakulásáról számos legenda, anekdota, történet szól, a talán leghihetőbb szerint, a "kitalálása" a párizsi metró építésének idejére esik, és állítólag az építést felügyelő egyik mérnöknek köszönhető, aki folyton attól félt, hogy a különböző helyről származó építők összeverekednek egymással. Ez idő tájt minden munkás egy jókora kést hurcibált magánál, hogy a nagy kerek kenyerekből szeletet vágjanak maguknak az étkezésekkor, az étkezésekhez. Szóval a mérnök azt kérte a pékektől, hogy olyan kenyereket süssenek a dolgozóinak, amit vágószerszám nélkül is lehet enni, és így elkerülhető, hogy a vehemens proletárok fegyvernek is alkalmas vágóeszközökkel legyenek felszerelkezve. Így válik érhetővé az a szokás is, hogy a bagettet nem vághatjuk, hanem "csak" törhetjük - már csak a békesség kedvéért is!